A műtét kiszolgáltatottá tesz, de a kedvesség oldja a szorongást az egri kórház műtősnője szerint

A legtöbben, ha szembesülnek azzal, hogy műtét vár rájuk, akkor eluralkodik rajtuk a félelem. Ez nem meglepő, hiszen bármilyen beavatkozásról is legyen szó, akár altatásban, akár helyi érzéstelenítéssel végzik, az ember ilyenkor kiszolgáltatott helyzetben van, nem tehet semmit, az orvosokra és a kórházi személyzetre van utalva. 

Kun Mária 2016 óta dolgozik az egri kórházban, és irányítja a központi műtő működését. Előtte 24 éven keresztül Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórházban dolgozott, ott 10 évig az urológia műtő vezetőasszisztense volt. Már fiatalon érezte, hogy a segítő szakma vonzza, bár a szülei úgy gondolták, érzékeny lelke miatt nem ez a legmegfelelőbb terület számára. 

– Úgy gondolom, az élet engem igazolt. Nagyon úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. Mindig azt mondom, a szakmám nekem nem pusztán a munkám, hanem egyben a hivatásom és a hobbim is. Véleményem szerint ezt csak hivatástudattal és szeretettel lehet végezni, aki pedig nem így tesz, annak nincs helye a mi szakmánkban – meséli, s megjegyzi, hogy ennyi év alatt már megtanulta helyén kezelni lelkileg azokat a dolgot melyekkel a műtétek során szembesül, de vannak pillanatok, amikor ő is elgyengül. Úgy érzi, nagyon szerencsés, hiszen egészséges, szerető családban él, és azt a tevékenységet végzi, ami a szívéhez közel áll.

Munkája túlnyomó részét a műtő működésével kapcsolatos tevékenységek teszik ki, műtétekben csak az ügyeletek során vesz részt. A műtétre érkező betegekkel a műtő előterében szokott találkozni, s látja, hogy félelem és szorongás tükröződik a szemeikben. Vallja, hogy ez a szorongás egy-két kedves biztató szóval, mosollyal oldható, és ez jól is esik a betegeknek.

 – Amikor egy fiatal kerül hozzánk daganatos megbetegedéssel, akkor az mindig megterhelőbb lelkileg, de ezeket a szituációkat is meg kell tanulni helyén kezelni. Nem vehetjük magunkra mások problémáját, ugyanakkor a mi szakmánkban nagyon fontos az empátia jelenléte. Ilyenkor abból próbálunk erőt meríteni, hogy mi, a mi munkánkkal segítjük a mihamarabbi gyógyuláshoz, hogy a beavatkozás után jó esélyük legyen a mihamarabbi felépülésre. A beteggel maximum néhány percünk van beszélgetni az altatás előtt, de úgy tapasztalom, sok esetben már az is elég, ha a szemükbe nézünk, s kapnak egy biztató mosolyt – mondta el portálunknak Kun Mária, akitől megtudtuk, vannak olyan műtétek, ahol nem altatják el a betegeket, csak helyi érzéstelenítést kapnak, s ilyenkor az operáció közben is lehetőségük nyílik beszélgetésre. Tapasztalatai szerint, ha nem arra figyelnek az emberek, hogy mi történik velük, akkor kevésbé érzik rosszul magukat a műtét ideje alatt, ezt nevezik „verbális anesztéziának”.

– A munkámhoz hozzátartozik, hogy a műtő életét, működését is irányítom. Tekintettel kell lennem a munkatársaimra is, hiszen mindenkinek lehetnek és vannak is problémái, de ettől eltekintve a napi feladatainkat maradéktalanul el kell látnunk. Úgy gondolom, hogy a magam részéről, mint munkahelyi vezető, mindent megteszek annak érdekében, hogy a munkatársaim jól érezzék magukat a munkahelyen, és hogy egy megfelelő hangulat legyen a központi műtőben, jó legyen a munkaszellem. Véleményem szerint ez nagyon fontos, hiszen több időt töltünk a munkahelyünkön, mint az otthonunkban. Szívesem teszem mindezeket, hiszen nagyon szeretem a munkámat, és szeretek együtt dolgozni a munkatársaimmal. Igyekeztem egy hatékonyan együttműködő csapatot összekovácsolni, ami eleinte nem volt egyszerű. Amikor 2016-ban idekerültem mint vezető, mindenki fenntartással fogadott. El kellett magamat fogadtatnom, s ez nem mindig volt egyszerű, bár a vezetőség részéről sok segítséget kaptam, hogy ez is gördülékenyen menjen. Mégis vannak olyan ”harcok”, melyeket önmagunknak kell megvívni. Ezt tettem én is, bár nem volt egyszerű. Így visszatekintve úgy gondolom, mára már teljes az elfogadás, s remélem, hogy ezt nem csak én érzem és látom így – húzta alá.

Kun Mária úgy fogalmaz, a műtők világa egy zárt világ, ugyanis 24 órás szolgálatot teljesítenek, a napi műszak fél 8-kor kezdődik, és fél 4-ig tart. Előtte és utána pedig ügyeleti rend van érvényben, amikor természetesen szintén lehetnek és vannak is műtétek. A napi műszakban két operáció között nem sok pihenőidejük van, épp csak annyi, amíg a takarító személyzet alkalmassá teszi a műtőt a következő beteg fogadására. Tehát a tempó feszített, de sok beteg van, és ahhoz, hogy minél többet meg tudjanak operálni, ennek így kell működnie.

– Három soron ügyelünk, ami azt jelenti, hogy van egy traumatológia, egy sebészet, és egy nőgyógyászati műtős szakasszisztens, ugyanígy műtős segédek, és aneszteziológus szakasszisztens kollégák az ügyeletben. Az operációk mellett ilyenkor egyéb teendőket is vannak, hogy a következő napi műtétek is gördülékenyen elvégezhetők legyenek. Ehhez a műszerezettség szempontjából sok háttérmunka kell. A központi sterilizálóból visszaérkező steril eszközöket el kell pakolni, és elő kell készíteni a másnapra tervezett beavatkozásokhoz szükséges eszközöket – ismerteti a vezető műtősnő. 

Az egri kórházban összesen 11 műtő van, ebből a császáros a többitől elkülönült helyen, a szülőszoba részlegen található. 

A központi műtőknél van sebészeti, urológiai, szemészeti, valamint nőgyógyászati, fül-orr gégészeti, ortopédiai és traumatológia műtő. Napi szinten 6-7 műtőben dolgoznak, de nem ritka az sem, hogy egyszerre kilenc helyen folyik a munka. Napi szintű műtétek a sebészeten a sérv- és a laparoszkópos epe- és érműtétek, valamint az ortopédián a protézis műtétek, s ezeket még hosszasan lehetne még sorolni. Sajnos sok a tumoros beteg is, tudtuk meg Kun Máriától. Hozzátette, jó és összeszokott közösség az egri műtősök csapata. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy szavak nélkül tudják a kollégái az orvosok szokásait, elvárásait, ki mit és hogy szeret illetve szokott megoldani, kinek mire van szüksége a sikeres műtéthez – ami minden esetben a cél. 

Amellett, hogy fontosnak tartják, hogy kövessék és Egerben is bevezessék a legújabb technikai fejlesztéseket, amelyeket a műtétek során alkalmazhatnak, a betegekre is odafigyelnek. Volt idő, amikor a váróban egyedül voltak a betegek a műtét előtt, de Kun Mária kezdeményezésére lehetővé vált, hogy szakképzett ápolónő fogadja és felügyelje a műtétre érkezőket. Így az ott eltöltött, változó időtartam alatt is biztonságban, felügyelet mellett várakoznak, amíg nem kerülnek be a műtőbe.

– Ilyenkor a legtöbben elesettnek érzik magukat, nehéz perceket élnek át, a kolléganő pedig igyekszik oldani a feszültséget azáltal, hogy beszélget a várakozókkal, s a néhány kedves szónak köszönhetően a betegek nem érzik úgy, hogy elfelejtkeztek róluk, ami természetesen nincs így. Percre pontosan beosztják, mikor, kinek, hol kell lennie – fűzte hozzá a vezető műtősnő. 

A beszélgetésünk után Kun Mária körbevezetett minket a műtőknél. Szigorú szabályok vonatkoznak mindenkire, aki belép erre a területre, így tudják garantálni az aszeptikus – vagyis a fertőzéstől, kórokozótól és baktériumoktól mentes – körülményeket. Bár konkrétan a műtőkbe nem léphettünk be a fotóriporter kollégámmal – hiszen ott csak a beteg és a szakemberek lehetnek jelen –  már a folyosóra lépve is le kellett cserélnünk az utcai maszkunkat, és ugyanolyan műtői öltözéket kellett felvennünk, mint az ott dolgozóknak.

Amikor egyik folyosóról a másikra mennek át a dolgozók – és ottjártunkkor mi is – még a műtői-zsilip papucsot is le kell cserélniük, s azok is – csakúgy, mint az operációknál használt eszközök – fertőtlenítésen esnek át minden használatot követően. Mindennek megvan a helye és az ideje, a szigorú szabályokat pedig mindenki betartja, így tud zökkenőmentesen működni az egri kórház műtés részlege. 

Ottjártunkkor az egyik műtőben kéz-és egy másikban pedig protézisműtét zajlott, s a váróban is többen voltak, akik operáció előtt álltak. Érezhető volt a feszültség a várakozók között, ami nem is csoda, ám a betegeket felügyelő ápolónő mosolygósan sürgött-forgott köztük, s néhány kedves mondattal igyekezett elviselhetőbbé tenni számukra a műtét előtti perceket.