A rendíthetetlen rendőr - 140 éve halt meg Győrbeni a város nagy tiszteletnek örvendő főkapitánya, Szauter Ferenc

1828. március 13-án látta meg a napvilágot Sőréden. Tanulmányait Győrben kezdte meg és végül ügyvédi vizsgát tett. 1847-ben patvaristaként kezdte meg pályafutását egy pozsonyi ügyvédi irodában. Ekkor már őt is utolérte a reformmozgalom szele és lelkesen csatlakozott az országgyűlési ifjak forradalmi mozgolódásához. Üdvözölte az áprilisi törvények kihirdetését, és amikor kitört a szabadságharc, egyetlen percig sem gondolkozott azon, hogy mi is a kötelessége. Szülővárosába visszatérve csatlakozott a 23. honvédzászlóaljhoz. Részt vett a schwechati, majd a pandorfi ütközetekben. Innen Győrön keresztül a bányavárosokhoz menetelt a századával. Az 1849. február 11-i kápolnai csatában kitüntette magát. Ennek elismeréseként nem sokkal később már főhadnagyi rendfokozatban szolgált, Buda ostromában pedig Kmety György honvédtábornok szárnysegédjeként már századosi rangban vehetett részt. Az osztrák inváziós hadjárat alatt bátran harcolt a csornai, majd temesvári csatákban is.

A világosi fegyverletétel után Kmety mintegy tíz tisztje – köztük Szauter Ferenc – társaságában menekült Törökország felé. A havasokban kénytelenek voltak megválni lovaiktól és gyalog meneteltek tovább. Egy erdélyi hegyvidéki faluban, Merulban azonban román parasztok ütöttek rajtuk. A honvédek egy malomba menekültek, hogy onnan védjék magukat. A parasztok erre ekkor rájuk zárták az ajtót és szénaboglyákkal körülrakva felgyújtották a fából készült épületet. Sikerült ugyan kitörniük, ott azonban a fejszékkel és kaszákkal felfegyverkezett parasztok várták őket. Az utolsó pillanatban Bem tábornok seregéből egy csapat lovas érkezett a helységbe és azonnal bajtársaik segítségére siettek. Kmetyék aztán folytatták a menetelést Törökországba. A szultán ünnepi esküt tett a próféta szakállára, hogy nem adja ki őket. Szauter három hónapig tartózkodott ott, de amikor megérkezett Haynau amnesztiát ígérő üzenete a visszatérő honvédeknek, ő is hazaindult.

Otthon azonnal besorozták közlegényként az osztrák hadsereg 2. sz. Károly Lajos lovassági ezredébe. Két évig szolgált itt, majd a győri Krisztonkovich Ede ügyvédi irodájában nyert alkalmazást. 1859-ben, az itáliai hadjárat alatt újra behívták a seregbe, ahol logisztikai feladatokat osztottak rá. Végül őrmesteri rangban szerelt le, ugyanis „rebellisek nem lehettek tisztek” az osztrák seregben. 1861-ben megválasztották Győr város főhadnagyává, a kiegyezés után pedig rendőrkapitánnyá. Miután 1870-től szabadságolt állományú honvédszázados lett, a Győr megyei Honvédegylet tiszteletbeli elnökévé választotta meg.