Szomorú. Ennél még szomorúbb, hogy Nagybánya városvezetése a nagybányai művésztelepet is leépítette az újjáépítés címszava alatt. Igaz, hogy a békeidőkbeli magyar festőiskola románosítása már közvetlenül Trianon után megkezdődött, majd őrült tempóban folytatódott a fél évszázadnyi kommunizmusban, mégis az a helyzet, hogy a magyar múlt, a magyar emlékek teljes eltörlése napjainkban, az elmúlt évtizedben történt meg a nemzetköziség leple alatt.
Erről az is meggyőződhet, aki nyitott szemmel látogat el a kolóniára, hiszen ott mindenféléről olvasni fog, csak azt a szót nem látja majd leírva, hogy magyar alapítás, meg azt, hogy Magyarország. A nagybányai művésztelep a jelenlegi értelmezésben internacionalista, de legfőképpen román. Az, hogy hébe-hóba befogadnak és kitüntetnek egy-két magyar alkotót is, csak szemfényvesztés. Amint lehetőségük lesz rá, úgy eltörlik majd ezt a szokást is, mint a pinty. Ne kételkedjen senki abban, hogy ez nem fog bekövetkezni. A tények nem erre utalnak.
A romániai sajtó is erőteljes magyarellenes kampányt folytat már jó ideje. Csak a vak nem látja. Nem telik el nap, hogy belénk ne rúgjanak. Az Adevarulban megjelent magyarellenes cikksorozat után (amelyre lapunk Lugas rovatában reagáltunk) a közelmúltban a Ziare.com oldalon jelent meg Nicolae Radu egyetemi tanár tollából egy hosszadalmas írás a világkormányról, amelybe érthetetlen módon egy olyan állítás is bekerült, miszerint december elsején, a románok nemzeti ünnepén – amikor egyébként az Erdély annektálását követelő 1918-as gyulafehérvári népgyűlésüket hozsannázzák – Gyulán a magyarországi románokkal borzalmas dolog történt: a magyar hatóságok nyomására kénytelenek voltak levonni a lobogót a templom tornyáról (azt ugyan nem pontosítják, melyikről, de sejteni lehet, hogy a sajátjukról, az ortodoxról). Pedig Istennek nincs politikai irányultsága, teszi hozzá gúnyosan a publicista. Ilyen intézkedésre persze sosem került sor, de a romániai román olvasóban ezek után az marad meg, hogy Gyulán és Magyarországon üldözik a románokat.
Holott ennek pont az ellenkezője történik, és ez bizonyítható. Az írás megjelenésével szinte egy időben Gyula városában például arról tartottak értekezletet az érintett kisebbségek képviselőinek részvételével, hogy mennyire tiszteletben tartják a településen a nemzetiségeket, és ez így is van. Elég csak szobát foglalni valamelyik gyulai panzióban, szállodában, beülni a helyi éttermekbe, végigmenni a városon, hogy erről meggyőződhessünk. Itt székel a konzulátus és ugyanitt működik az Országos Román Önkormányzat, amely a hétvégén látta vendégül a romániai magyar közösség egyik európai parlamenti képviselőjét, akinek bemutatták, mennyire nagyszerű körülmények között tanulhatnak a magyarországi román iskolások. Nemcsak Gyulán, teszem hozzá, hanem az egész megyében.