Elismerés

2022.07.06. 19:57

Balassi-díjjal ismerték el a salgótarjáni könyvtáros lelkiismeretes munkáját

Szegi Szabolcs közel kilenc éve erősíti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár kollektíváját. Jelenleg a felnőtt kölcsönzőrészleg egyik tájékoztató könyvtárosaként segít a kötetek ezreiből megtalálni az olvasóknak a kívánt művet. Mindezt évek óta teljes szívvel és legjobb tudása szerint teszi, munkáját a közelmúltban Balassi-díjjal ismerte el a könyvtár vezetősége.

Veres Edina

Évek óta teljes szívvel és legjobb tudása szerint végzi a munkáját

Fotó: Hüvösi Csaba

– Hol kezdődnének a kalandok abban a könyvben, amely az ön történetét meséli el? 
– A megyeszékhelyen, hiszen itt születtem, tősgyökeres salgótarjáni vagyok. Zagyvarónán nevelkedtem, az általános iskola padjait is ott koptattam. Ezután – akkori nevén – a Stromfeld Aurél Gépipari és Építőipari Szakközépiskola tanulója lettem, ott érettségiztem és szereztem technikusi képesítést. Az ismereteimet marketing és reklámmenedzser szakon, illetve informatikai és nyelvi képzéseken is bővítettem. Ez utóbbinak köszönhetően beszélek angolul, illetve eszperantóból is nyelvvizsgával rendelkezem. Az idő múlásával jócskán megkopott a tudásom, bár a munkám során olykor szükség van az angolra. 

– Melyek voltak az első lépések a könyvek világa felé vezető úton? 
– A tanulmányaimhoz jelentős mennyiségű szakirodalomra volt szükségem, amelyeket csak a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban tudtak biztosítani számomra. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a könyvtár nem csupán egy érdekes hely, hanem roppantul hasznos is. Emiatt határoztam úgy, hogy ebben az irányban szeretnék továbbtanulni. Az egri Eszterházy Károly Főiskolára jelentkeztem, majd ott diplomáztam informatikus könyvtáros és információbróker szakon. 

– Akkor a kötelező olvasmányokra sem ellenségként tekintett? 
– Volt, amit szerettem, így például Goethe Faustját. Ez meglepő lehet, hiszen e mű nyelvezete, különösen egy gyermek számára nem éppen egyszerű, azonban a magyartanárom elemzésén keresztül közel került a szívemhez. A kötelezők mellett a szabadidős elfoglaltságaimmal kapcsolatban is szívesen fordultam a kötetek felé. Többször kölcsönöztem például a kertészkedés, vagy épp kutyakiképzés témájában is. Érdekesség, hogy a szépirodalom akkor még kevésbé vonzott, szívesebben olvastam memoárokat, interjúkat, de a humorral kapcsolatos könyveket is szívesen fogyasztottam. Gálvölgyi János például nagy kedvencem mind a mai napig. 

– Később mindez változott? 
– Az idő előrehaladtával természetesen csiszolódott az érdeklődési köröm. Jelenleg dr. Füst Milán Inászó – Az elfeledett város című írása az egyik kedvencem. Azért is ragadott magával ez a mű, mert a tényszerű, a statisztikai adatokat fiktív történet öleli körbe. A város több viszontagságos időszaka ellenére jelentős szerepet töltött be annak idején Salgótarján környékének életében, elsősorban a bányászatból fakadóan. 

– Kanyarodjunk kicsit vissza! A főiskola elvégzése után egyből könyvtárosként helyezkedett el? 
– Szó sincs róla, sőt. Kifejezetten pályán kívül találtam magam, amikor is egy építőipari vállalatnál kezdtem dolgozni mint gazdasági titkár. Úgy öt éven keresztül főként költségvetéseket állítottam össze. A pályafutásom következő állomását a Magyar Közút Nonprofit Zrt. jelentette, ahol közel másfél évig láttam el adminisztratív feladatokat. A kitérők sora végül 2013 októberében zárult. Ekkor, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója személyesen keresett meg, hogy lenne-e kedvem elhelyezkedni a saját szakmámban? Gondolkodás nélkül igent mondtam, aminek köszönhetően november elsején először léptem át a könyvtár ajtajának küszöbét mint könyvtáros. 

– A „szamárlétra” minden fokát végigjárta? 
– A nyilvántartó pontban kezdtem, majd egy év után ez kiegészült a zenei és idegen nyelvi részleggel is. Lassan négy éve a felnőtt kölcsönzőrészleg egyik tájékoztató könyvtárosa vagyok. Egy laikus talán elképzelni sem tudja, hogy mennyire sokrétű a könyvtárosszakma, ezernyi különböző feladatkör tartozik hozzá. Ezek közül mindegyik ugyanolyan fontos, azonban én az olvasószolgálatot semmiért nem cserélném el. 

– Miként élte meg, hogy a közelmúltban Balassi-díjjal ismerték el a munkáját? 
– Teljesen meglepett. Én csak a feladatomat végeztem, azaz a kor változásait követve próbáltam segíteni az olvasóknak, érdekes programokat kitalálni és szervezni, illetve a rám bízott feladatokat a legjobb tudásom szerint, lelkiismerettel elvégezni. Örültem, és egyben megtiszteltetésnek vettem. A jövőben pedig mindent megteszek azért, hogy méltónak bizonyuljak erre a nemes elismerésre. 

– Mivel tölti egy könyvtáros a szabadidejét? 
– A kertészkedés mellett nagyon szeretek biciklizni, de a tollaslabdaütőt is szívesen forgatom. Fiatalabb koromban fociztam, azonban már elég rég a szögre akasztottam a stoplis cipőt. Nézőként ellenben továbbra is lobog bennem a labdarúgás iránti szenvedély. 

– Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően? 
– Szeretném fejleszteni magam, hiszen az olvasási szokások változásaira így tudok felkészülni, illetve azoknak megfelelni. Ez egy könyvtáros számára elengedhetetlen. Ahogy eddig, úgy ezután is az a célom, hogy nemtől, kortól és érdeklődési körtől függetlenül, maradéktalanul ki tudjam szolgálni a könyvtárlátogatók kéréseit. Ennek érdekében kész vagyok a tudásom minden cseppjét bevetni, hiszen az olvasók öröme számomra is boldogság. 

Főiskolai szakdolgozatának témája is a megyei könyvtárhoz kötődött
Szegi Szabolcs 1982. június 16-án látta meg a napvilágot, Salgótarjánban. Iskolás évei is a megyeszékhelyhez kötötték, majd az egri főiskolán sajátította el a könyvtárosszakma csínját-bínját. A diplomája átvétele után a pályafutásában némi kitérő következett, azonban ez idő alatt sem fordított hátat a Balassi Bálint Megyei Könyvtárnak. – Hiába dolgoztam máshol, alkalomadtán mindig betértem a könyvtárba egy kis beszélgetésre. Cseppet sem voltam idegen, hiszen fiatalként mint olvasó, később pedig mint főiskolás gyakornok kaptam rengeteg segítséget az itt dolgozóktól. A szakdolgozatom témája is a Balassi Bálint Megyei Könyvtárhoz kötődött, a konzulensem pedig a jelenlegi igazgató, Molnár Éva volt – mondta. 

A könyvtáros a házi kölcsönzés szolgáltatás egyik megvalósítójaként 2015 tavaszától több salgótarjáni idősek otthonának lakóit látja el rendszeresen olvasmányokkal, hangoskönyvekkel vagy filmekkel. Emellett Szegi Szabolcs misszióként tekint arra, hogy a fiatalok számára vonzóvá varázsolja az olvasást. Úgy véli, hogy a könyvtárlátogatók következő generációját nem lehet elég korán bevezetni a könyvek világába. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában