Történelem

2022.05.22. 20:00

Kaszinó is működött a háromezres faluban

A napokban fejezte be Somogyszil helytörténeti kutatását Lesz Gyula történelemtanár, akinek a kaposfői német nemzetiségiekről két éve kiadott könyve után ez már a második historikus jellegű munkája.

Varga László

– A történelem szeretete már gyerekkoromban belém ivódott, édesapám kocsmájában ugyanis vég nélkül hallgattam az öregek elbeszéléseit a két világháborúról és nemkülönben a híres betyárról, Sobri Jóskáról, akit állítólag a falu és Lápafő között fogtak el az érte küldött katonákkal vívott csatában, és valahol a környéken van eltemetve. Ezzel együtt már akkor elkezdtem gyűjteni a múlt tárgyi emlékeit, az olvasmányaim pedig kizárólag történelmi jellegűek voltak, a mesék egyáltalán nem érdekeltek – emlékezett vissza Lesz Gyula, miként kezdte el érdekelni a történelem. – Régész akartam lenni. A gimnáziumban helytörténeti szakkör vezetésében közreműködtem és már akkor megírtam az első dolgozatomat Somogyszil történetéről, mindeközben pedig folyamatosan gyűjtöttem a falu múltjával kapcsolatos emlékeket. 


Ezzel a céllal ment segíteni a régi házak bontásában is, és a munkáért cserébe csak a padláson talált használati tárgyakat, iratokat kérte el. Később ezekből az emlékekből, már a helyi iskola tanáraként kiállítást rendezett. 


Az érettségit követően is régészettel szeretett volna foglalkozni, ezért a debreceni egyetemet célozta meg. Az élete azonban másként alakult. Szülőfalujában kezdett képesítés nélkül dolgozni, közben a tanítói mellett általános iskolai, majd középiskolai történelemtanári diplomát szerzett. Később igazgatóként folytatta a munkát előbb Somogyszilben, majd az iskola 2004-ben történt bezárása után Kaposfőn. Valamennyi szakdolgozatát Somogyszil történetéből írta, amelyekhez szinte minden valamirevaló írásos emléket felkutatott. 


– Jártam a levéltárakat, így a kaposvári mellett többek között Szekszárdon, Pannonhalmán és az Országos Levéltárban is megfordultam, évkönyveket bújtam és folytattam a régiségek gyűjtését is. Összesen tizenöt dosszié telt meg eredeti dokumentumokkal és jegyzetekkel, köztük a falu 1875-től megtartott képviselő-testületi üléseinek jegyzőkönyveivel – avatott a műhelymunka rejtelmeibe a ma már Kaposváron élő Lesz Gyula. A pedagógus közel a hetvenedik életévéhez ma is rendkívül aktív. Történelmet tanít Taszáron és Csökölyben, vadászik, mindemellett régészettel is foglalkozik. 
 

A vasút elkerülte a községet, 1909-ig Szill volt a falu neve


1909-ig Szill volt a falu neve, és mivel az országban több ilyen nevű település is volt, ekkor változtatták meg Somogyszilre. A középkorban mezővárosi rangot kapott, a török időkben azonban elpusztult és a 18. század elején épült újjá, az 1800-as évektől pedig országosan is ismert kereskedelmi központtá fejlődött. Ebben az időben közel háromezer lakosa volt és mintegy kilencven iparos élt itt, akik az ilyen jellegű iskolák híján az ország legjobb iparosaitól tanulták a szakmát. Többek között megfordultak Bécsben, Berlinben és Párizsban is. Rendkívül művelt közösséget alkottak, könyvtára és kaszinója is volt a falunak, 1871-ben pedig a megyében elsők között szerveztek olvasókört is. Mivel az 1900-as évek vasútfejlesztései elkerülték az akkori Szillt, ettől kezdve erőteljes visszaesés következett be. Lesz Gyulától azt is megtudtuk, hogy 1914 novemberétől 1918-ig Hunyadi Ferenc gróf kastélyában hadikórház működött, a korábban itt élt mintegy 360 zsidóból a II. világháború végére mindössze 42 maradt, a közel 800 fős sváb közösség pedig a kitelepítések miatt 300-ra fogyatkozott. A történelem viharait egyedül a ma is meglévő, a megye egyik legrégibb gótikus temploma élte túl, amelyet 1484-ban építettek. 

 Fotó: Varga L.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában