Otthon van már Korpádon az egykori „pesti asszony”

– Olyan helyet kerestem, ami elég közel van egy élhető kisvároshoz, ám az is fontos volt, hogy nagy terület tartozzon a házhoz, és legyen víz a közelben. A házunknál áll meg a busz, a gyerekek iskolába járása így megoldott volt, a kert aljában pedig ott folyik a Kapos – magyarázta a néhány évvel ezelőtti helyválasztást Szilvási Anita. Azóta a „pesti asszony” megkülönböztető címet már levetkőzte magáról. 

– Az önellátás volt a célom, ám hamar rájöttem, ha százszázalékosan szeretnénk csinálni, az nagyon sok lemondással jár, s nem lehet csak toalettpapírra és sóra csökkenteni a vásárlást – tette hozzá a polgármester, aki korábban méhészetből, falusi turizmusból és gyümölcslépréselő szolgáltatásából élt. 

– A választások közeledtével próbáltam győzködni az általam alkalmasnak tartott embereket, hogy induljanak polgármesternek, de senki nem akarta vállalni – emlékezett vissza Szilvási Anita. – Elfogytak a „jelöltjeim”. Aztán egyszer valaki visszamondta nekem, hogy induljak én! Apukám már akkor is ledöbbent, amikor Budapestről vidékre költöztem, majd a választások előtt is hangot adott a véleményének, amely szerint nem illik hozzám a politikuspálya. Ezt én is ugyanígy gondolom, de úgy éreztem, annyi mindent bevállaltam már, nem áll távol tőlem. Nem a pozíció megszerzése a művészet, hanem a tisztességes helytállás. Sokat gondolkodtam azon is, hogy miért vagyok itt, de tudom, hogy nem véletlenül. Valamiért szükség van rám és a saját fejlődésemben is jelentősége van ennek a tapasztalásnak – mondta Szilvási Anita, aki a legkritikusabb időszakban, a járványhelyzet előtt foglalhatta el a polgármesteri széket. 

– Igyekszem folyamatosan rendbe tenni a környezetemet, és szolgálatként kezelni a feladataimat – mondta. – Néha azt érzem, a „vezető” hiányzik belőlem, de ez azért van, mert nem uralkodni szeretnék, hanem tenni a faluért. Csak akkor van gond, amikor nem delegálom a feladatokat és túl sokat vállalok magamra. Ezt tanulási folyamatként élem meg. Ha türelemmel és elfogadással fordulok az emberek felé, megváltozik a légkör és továbbadják az érzést otthon. Azt vettem észre, hogy a polgármesteri hivatalban már nem káromkodik senki. Olyan emberek vesznek körül, akikkel jó együtt dolgozni – mosolygott a polgármester, aki szerint „bele kell tenni” az emberekbe a jót. Dicsérni kell őket, és a másik szemszögéből látni a helyzeteket. 

Szilvási Anita szerint az anyag- és értékelvű növekedést és a GDP hatalmát kellene átfordítani szeretetelvű irányításra, gondolkodásmódra. Ez hozna pozitív változást. 
A polgármester szerencsésnek tartja magát, bár négy gyermeke már kirepült a családi fészekből, így is akad ezer dolga naponta. Ha kimegy a kertbe, gyakran kint is felejti magát a növények, a jószágok között, ahol lelkileg töltekezhet kicsit. Igyekszik saját programokkal is feltölteni a helybelieket, akik hétvégi lovastúrán, téli napfordulós kerecsen ünnepen, Szent Iván-éji tűzugráson is részt vehettek már a polgármester jóvoltából. 

Oka van mindennek, annak is, hogy itt van dolgunk

Egy nő életében a vezető pozíció rengeteg lemondással jár. A kiskorpádi polgármester szerint azt kell szem előtt tartani, hogy jónak kell lenni! 

– Sok dolog van, ami erőt ad ahhoz, hogy tegyem a dolgom – mondta Szilvási Anita. – Egészséges vagyok. Csodálatos párom van. Négy gyönyörű gyermekem már a saját útját járja és jó irányba haladnak. A hitem, alapja a „legyen meg a te akaratod!” elfogadása. A református templomban van egy felirat, ami mindig buzdít engem: „Ne csüggedj kicsiny sereg!” Ez a mondat mindig felemelt a járványhelyzet alatt is, valamint tavaly és idén, amikor a falut teljesen elverte a jég. De tudom, hogy oka van mindennek, annak is, hogy ide születtünk és itt van dolgunk. Az elsődleges mindig az, hogy jót tegyünk – osztotta meg véleményét a kiskorpádi polgármester.