Soha nem hallott somogytúri Kunffy-sztorik egy kötetben

Kevesen mondhatják el magukról, hogy kiállítják azt a festményt egy múzeumban, amelyen dédszüleik és nagyszüleik szerepelnek. Németh Anikó kisgyermekként nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget, ám a somogytúri Kunffy Lajos Emlékmúzeum vezetőjeként már másként tekint a felmenőit ábrázoló alkotásra. 

– Büszke vagyok, hogy a műteremben van kiállítva a Mezőgazdasági munkáscsalád triptichon. Tárlatvezetésen gyakran büszkélkedem vele a látogatóknak. Kunffynál cselédként szolgáltak a felmenőim. Édesapám volt Somogytúr első polgármestere, aki szívén viselte a múzeum sorsát. Gyerekként magam is bejártam a múzeumba, innen a személyes kötődésem – mondta Németh Anikó, aki egykor még nem gondolta, hogy munkahelye lesz a Kunffy Emlékmúzeum. A falakon kiállított képeken azokat a somogytúriakat is megörökítette a festő, akiknek leszármazottai még ma is mesélni tudnak gyermekkorukról. 

– 2010-ben, a szakdolgozatomhoz huszonhárom Somogytúrhoz kötődő embert sikerült megszólaltatni, akik elmesélték személyes élményeiket, tapasztalataikat, a művész életének vicces történeteit. 2022-ben folytattam a kutatást, további embereket megszólaltatva, így összesen ötvennégy somogytúri emlékezetét tartalmazza kiadvány (A Kunffy-házaspár és a somogytúriak) – mondta Németh Anikó. A sztorik mellett a 125 oldalon a mesélők fotói és a múzeumban nem látható festmények is helyet kaptak. 

A Kunffy Múzeum munkatársai is segítettek Anikónak, valamennyi történetet ismerik, s ahogy nyilatkoztak, mindenkinek lett egy kedvence. 
– Számomra Ili néni története a kedvenc. Az asszony szívesen kísérgetett egy jóképű kéményseprőt a művészhez. Ő maga már bánja, hogy nem engedte lefestetni magát, ám kért egy festményt Kunffytól. Kapott is egy csendéletet – mosolygott Anikó. 
– Kunffyról született egy nóta is. Véletlenül derült ki a történetgyűjtés során, amikor az egyik helybéli idős férfi rázendített a nótára – mesélte Juhász Bence. Mosolyogva elevenítette fel a kedvenc történetét Jakucsné Ország Gyöngyi, akit egy cseresznyeszedéses sztori bűvölt el. 

– Madarász Gyuszi bácsi mesélte, hogy a festő felküldte gyerekként a cseresznyefára, hogy ha szed neki gyümölcsöt, ad belőle. Gyuszi bácsi szedett is egy kosárral, miközben Kunffy végig figyelte a fa alatt, nehogy egyet is megegyen. Mikor kész lett, adott neki két szemet – nevetett a múzeum munkatársa, akinek lánya, Jakucs Edina is el-elmosolyodott azon, amikor megtudta, hogyan káromkodott Kunffy Lajos. 

– Egyszer valaki, akarva vagy akaratlanul betaposta a festőállványnak kijelölt lyukakat, mire azt mondta: „Hallatlan! Hallatlan! Valaki betiposta a likakat!” Ez a „hallatlan” volt a káromkodás nála – szemezgetett Jakucs Edina a kiadványból, amelyet decemberben mutattak be a mesélők részvételével a nagyközönségnek. 

Kétféle gyerek

A múlt század első felében kétféle gyermek élt Somogytúron – erre a megállapításra jutott a Kunffy házaspár és a somogytúriak című kiadvány szerzője. 
– Mindenki egytől egyig úgy emlékezett vissza, hogy nagyon jó emberek voltak Kunffyék. Az egyik gyerekcsoport a festőkellékeit cipelte, a másik virágot szedett a feleségének, akinek vörös haja gyakran szóbeszéd tárgya volt, nem tudták eldönteni, igazi-e, emiatt a kiadványban is helyet kapott egy kevésbé közismert festmény róla – mutatta Anikó a 14. oldalt kötetében. 
 

Németh Anikó szakdolgozata egészült most ki színes, tartalmas kötetté
Fotók: Németh L.

Vidám anekdoták is szerepelnek a színvonalas albumban