A legnehezebb tárgyat hozza közelebb a gyerekekhez a kitüntetett pedagógus

Stettner Eleonóra egyetemi szobájában az egyik legfeltűnőbb tárgy egy próbababán feszülő „matekpulóver”, amit ő kötött, mert jól tud kötni, horgolni, hímezni. A ruhadarabnak sem a színezése, sem a formája nem mindegy, hiszen egy Klein-­kancsót, ami zárt egyoldalú felület, és egy Möbius-szalag felületét is megjeleníti. Mellette ott egy 3D-s nyomtató, amit most vett az intézet, és a konferencia-előadásokon jó hasznát veszik. 

– A ELTE-n végeztem, mert az oktatás is nagyon érdekelt. A dombóvári gimiben tanítottam 25 éven át, főleg matek speciális tantervű osztályokat. Több országos versenyzőt is neveltem. A tudományos tevékenységbe úgy keveredtem bele, hogy egy továbbképzésen annyira jól sikerült a záródolgozatom, hogy azt mondták rá, ezt tovább kell fejleszteni. A középiskolai tanítás mellett azonban mindez nehezen ment, ezért akartam felsőoktatásban tanítani, és betelefonáltam a kaposvári egyetemre, hogy van-e állás. Először óraadó lettem, de már 20 éve itt vagyok, és nyugdíj mellett is teljes óraszámban tanítok. 

Az alapképzésen és a mesterképzésen oktat, és a doktori iskolában az idén is tartott angol nyelvű kurzust a hálózatkutatásról. Amióta a mérnökképzés beindult a kaposvári campuson, az alapozó tárgyakat ismerteti meg az első évesekkel. Több projektben is részt vesz, ami az oktatással és az oktatás népszerűsítésével foglalkozik. 

A STEAM-metodika, az élményalapú tanulás és tanítás lényege, amely a jelenségekre koncentrál, és az azokban megjelenő többrétű tudásra alapoz, mintsem a tantárgyakra bontásra, magyarázta. Ehhez tananyagokat készítenek és a geogebra-felületen megjelenítik, ami egy szabadon hozzáférhető szoftver, és „szuper jól” lehet szemléltetni vele a matematikát. Sok anyagot készített már egyetemistáknak, középiskolásoknak, és tanároknak is tartanak online képzéseket. Születnek tudományos publikációk is, köteteket adnak ki a projektpartnerekkel. Az egyik projektben az Ankarai Egyetemmel, finn kutatókkal és a Linzi Egyetemmel működik együtt. Egy másik projektben módszertani kézikönyvet alkotnak a játékos tanuláshoz a poliverzum játék segítségével, melyet Saxon-Szász János festőművész talált ki. 

– Ez egy egyszerű szín- és formarendszerű játék, amelyből sok matematikai feladatot is lehet alkotni – mutatta. – Cél, hogy a matek ne csupán elméleti legyen, hanem kézzel fogható. Szükség van a számítógéppel és kézzel történő szemléltetésre is, mert például egy Möbius-szalagot könnyebben meg lehet forgatni számítógéppel, mint papírból, de papírból élvezetesebb megcsinálni. 
 

A színeknek zenéje van a számokon át 

A kitüntetést örömmel fogadta, és egy kicsit meg is lepődött rajta, mert nem érzi, hogy nagy dolgot tenne. Minden nap azt a feladatot végzi el, ami szembe jön vele, mondta. Számára a matematika a természetben és a művészetben is megjelenik. Legutóbb színkódokhoz rendelt számokat, és azt leképezte a hallható hangok tartományára, és a geogebrában megszólaltatta. Így a képzőművészeti alkotásoknak lehet saját zenéje. Ennek továbbfejlesztéséhez zenészekkel szeretné felvenni a kapcsolatot, erre talán jó alkalom lesz egy nagyváradi tudományos konferencia, amelyet két hét múlva rendeznek. 

Stettner Eleonórának három unokája van, a legidősebb, Flórián 7, Flóra 5 és Frida 4 éves. A nagymama gyakran vigyáz rájuk, sokat vannak együtt nyaranta a Balatonon. A matematikai játékokat velük is kipróbálja, de nem erőltetve, csak amennyi kedvük van hozzá a gyerekeknek. 

– A szívügyem, hogy hozzuk közel a gyerekekhez a matematikát, mert azt is lehet örömmel csinálni – folytatta az egyetemi docens. – Én örömmel csinálom, és szeretném átadni nekik. 
Mindig nagyon szerettem a matematikát, középiskolában a kaposvári Táncsics-gimnáziumba jártam matek–fizika tagozatra – mondta Stettner Eleonóra. – Most lesz az 50 éves érettségi találkozónk, több matematikus is lett az osztályból.