Lábak nélkül végez csodás munkát Attila

– Éppen Németországban dolgoztam, hétvége volt. Hirtelen nagyon elkezdtek fájni a lábaim. Először azt hittem, csak megrándultak, de nem rándulás volt... – mesélte arról a 2008-ban bekövetkezett szörnyű éjszakáról Makkai Attila. Az akkor kamionsofőrként dolgozó férfi kisvártatva már lábra állni sem bírt, ezért segítséget hívott.

– Az egész éjszakát a kamionban ülve töltöttem, míg kiértek hozzám, és hazahoztak. Több, mint egy évig voltam kórházban. Először azzal próbálkoztak az orvosok, hogy csak kicsiket vágtak le a lábaimból, majd addig-addig műtöttek, hogy combnál állt meg a beavatkozás – emlékszik vissza kálváriájára, ami nem ért véget a kórházban töltött idő után sem.

– Borzasztóan nehéz volt. Több, mint egy évig ki sem akartam mozdulni a szobából, haragudtam az egész világra.

– Pszichológus-pszichológust követett, aztán szép lassan beletörődtem, hiszen családos ember voltam – mondta.

Először az öccsével ment el dolgozni, kezdetben még csak csempét vágott, habarcsot kevert.

– Annyira megtetszett ez az egész, hogy azt mondtam, ezt én rendesem is akarom csinálni. Hogy hiteles is legyen, elvégeztem egy képzést, és most már 10 éve dolgozom burkolóként – mesélte Attila, hozzátéve, hogy nem mindig egyszerű, hiszen van, amikor lépcsőn kell felmennie, de megoldja.

Vagyis, megoldják, merthogy egy igazán jó csapattal dolgozik együtt, akik mindenben támogatják.

– Az öcsémmel, és a barátaimmal dolgozom, ők nemrég jöttek haza külföldről, így összeverődtünk. Egy ismerősöm ajánlásával jöttem ide, Törökszentmiklósra, a kollégiumon három hete dolgozunk, a tervek szerint a hónap végén fejezzük be – mondta jelenlegi munkájáról.

Amivel főnöke is igen elégedett, a helyszínen stábunknak megsúgta, Attila az egyik legszebb munkát végző burkoló, akivel valaha találkozott.