Tiszatelek

2022.05.20. 17:30

Tomboló tűzben edződött a szeretet

Olyan mélységet és magasságot élnek meg, amit a hétköznapokban elképzelni sem tudtak.

Tóth Kornélia

A lenyugvó nappal együtt a család – a férj és a legfiatalabb fiú – pihenésre készült, az édesanya pedig az éjszakás műszakba, hiszen a megyei kórház Covid-osztályán várták a betegek. Imréné Lakó Tünde, a 34 éve három műszakos szolgálatot teljesítő nővér nem gondolta, hogy utoljára látja rendezett otthonát olyannak, amilyennek a férjével, Imre Lászlóval a kezük munkájával megépítették. 

Pattogásra, ropogásra ébredt 

Az éjszaka közepén ugyanis fékezhetetlen lángok csaptak fel, megsemmisítettek a világon mindent, a bútoroktól kezdve a nemrég felújított konyháig, fürdőszobáig. Kis híján emberi tragédiába torkollott az elektromos hiba miatt bekövetkezett tűz. A mentők füstmérgezéssel, sokkos állapotban szállították kórházba az apát és a fiát. 
Milyen paradoxon: az anya a Covid-betegeket mentette, az ő családjának életéért pedig a sürgősségin küzdöttek. 
A napokban a Tiszatelek központjában található háznál jártunk. Hiába hangulatos a virágos előkert, a bejárót díszítő burkolat, az udvaron lévő konténer – megpakolva összeégett, füstös, használhatatlan holmikkal – árulkodott a tűzvészről, amiben minden odaveszett: a szépen berendezett otthon a három és fél évtizednyi emlékekkel, a 136 darabos porcelánbaba-gyűjtemény, a sok-sok edény és nyílászáró. 
Ijesztőek a fekete falak, tanúi a természeti elem elszabadulásának. S ami véletlenül nem került a lángok útjába, azt a sűrű füst átjárta, bekormozta, kimoshatatlanná változtatta. Ez az április 28-i éjszaka mérföldkő immár az Imre család életében. Már kitakarította a házat az apa és a fia, Árpád, azonban még így több nap elmúltával is nehéz volt felidézniük azt borzalmas éjjelt. 
– Pattogásra, ropogásra ébredtem – emlékezett vissza Imre Árpád. – Azonnal rohantam – már ahogy a tűz és a füst engedte – felébreszteni az édesapámat. Mezítláb menekültünk az udvarra. Hiába jött három tűzoltóautó, semmit nem tudtunk megőrizni, minden égett. A szomszédok segítőkészen serénykedtek: pulóvert, innivalót hoztak, bár őket is bénította a félelem, vigyáztak ránk. Bennünket végül szirénázó mentőautó vitt a megyei kórházba, és csak hálásak lehetünk a sors­nak, hogy megúsztuk füstmérgezéssel. 

Kétszer ad, ki gyorsan ad 

Másnap próbálták összesíteni a veszteséget. A lakásbiztosítás valószínűleg csak egy részét pótolhatja a totális kárnak, ám még arra is várniuk kell. 
Ami viszont nagyon gyorsan jött: Gégény Géza Zsolt polgármester kifejezte az önkormányzat együttérzését, szolidaritását. „Aki gyorsan ad, kétszer ad” – e gondolat jegyében elsőként állt a rászoruló család mellé a helyi közösség. A már negyedik ciklusát töltő polgármester, bár látott sok borzalmat, mégis megrendült. 
– Szerények a lehetőségeink, de erkölcsi kötelességünknek tartjuk az anyagi támogatást. A felújítás során és a későbbiekben is a család mellett állunk – mondta a település vezetője. 
Az Imre szülők hitben járó református családban nevelték fel a három gyermeküket, Lászlót, Virágot és Árpádot. A kisebbik fiú a kőműves édesapa mellett dolgozik az építőipari cégnél. Amikor a nagyhalászi templomot felújították, és a tiszatelekit építették, a gyülekezetek tagjaival együtt szorgoskodott apa és a fia. 

Felajánlották a perselypénzt 

Végh Miklós református lelkész a következőket mondta érdeklődésünkre: 
– Jóravaló, dolgos, rendkívül segítőkész emberek. A nagyhalászi presbitérium úgy döntött, a május 15-ei istentisztelet perselypénzét nekik adjuk át. A tiszateleki gyülekezet vezetése a május 23-ait ajánlotta fel. Csak azzal tudom őket vigasztalni a nagy megpróbáltatásban, hogy el kell tudni fogadni a jót és a rosszat egyaránt. Viszont az Isten szeretete itt a gyülekezeti tagokon, a presbitereken és a jóakaratú támogatókon keresztül nyilvánul meg. 
A nagyobb közösség is kifejezte szolidaritását. Dr. Gaál Sándor esperes, a Nyírségi Református Egyházmegye vezetője elmondta: a helyiekkel egyeztetik, hogyan csatlakozhatnak a segítségnyújtókhoz. Ez az összefogás is mutatja, mennyire fontos észrevenni a környezetünkben az egyik pillanatról a másikra az élet mezsgyéjére került embereket. 

Segítenek a kollégák is 

Nem nézte tétlenül a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány sem a gondokkal küzdő családot. Iszlai Gergely, a debreceni iroda operatív vezetője felkínálta: – Jöjjenek el a debreceni raktárba, és válogassanak. Ők tudják, hogy ágyra, matracra, edényre, ruhára, tartós élelmiszerre, tisztítószerre vagy más egyébre van-e szükségük. Öt éve járok Kárpátaljára, én az életet alulnézetben látom. De naponta az ad erőt, hogy a mélységben lehet igazán megmutatni, mire lehetünk képesek. 
Az elsők közt enyhítette a helyzetüket a Vöröskereszt, segélycsomagjukat sok krí­zishelyzetben tapasztaltak alapján állították össze. Eljöttek Tünde asszony nővértársai, hoztak főtt ételt, elvitték a mosnivalót. A segítők közt volt dr. Djogniné Gresó Judit, aki 5 évig élt a családjával Afrikában, és kezelte a pácienseket Beninben. Ő koor­dinálta a támogatások egy részét. Munkájukkal segítettek a férj kollégái, s ígérték: a víz, a fűtés, a villany beszerelésénél, a burkolásnál is itt lesznek. 

Nincsenek egyedül... 

– Soha nem vágytam nyilvánosságra – avatott a gondolataiba Imréné Tünde. – Felöltöztettem a hajléktalant, ha az osztályunkra került, számomra az emberek, a közösség szolgálata olyan fontos, mint a levegő. Ezért is lettem ápolónő. De most olyan mélységet és magasságot élünk meg, amit a hétköznapokban elképzelni sem tudtunk. Istenhitem nélkül bizonyára összeroppanok. 
Ha minden a terveik szerint alakul, szeptemberre szeretnének visszaköltözni felújított otthonukba. Addig a férj édesanyja, Imre Lászlóné Marika fogadta be őket. A két asszony, Marika és Tünde együtt főznek, míg a férfiak, László és Árpád a háznál serénykednek. Marika közel két évtizede a tiszateleki református gyülekezet presbitere. 
– Sokkal nagyobb baj is történhetett volna – nyugtatta a családot. – A fiam, az unokám, a menyem életének megkegyelmezett a Teremtő, újabb tragédia már engem is kivitt volna a temetőbe. Nemrég ugyanis a bátyámat veszítettem el. Az anyagiakat majd szépen pótoljuk. 
A tiszateleki kiégett házban a családtagok újból felveszik a szerszámokat, és kezük munkájával is keresik a kiutat a borzalmakból. Megnyugtatja őket a tudat: nincsenek egyedül... Tóth Kornélia 
 

Borítókép: Új időszámítás kezdődött a tiszateleki Imre család életében  | Fotó: a szerző

Címkék#tűz

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában