150 éves a Nyíregyháza-Kisvárda vasút

1972. július 6., csütörtök

100 éves a Nyíregyháza-Kisvárda vasút

Az 1870. évi XXVIII. törvénycikk engedélyezi a Magyar Északkeleti Vasúttársaságnak, hogy a "Nyíregyháza-ungvári II-od rendű vasút" építéséhez hozzákezdjen. 1870. május 22-én pedig a javarészt szabolcsi földbirtokosokból, pesti tőkés vállalkozókból álló vasúttársaság már közgyűlésen határozza el az építést, mérföldenként 314 ezer forintos költséggel. Az átadási határidő a 93 kilométer hosszú vasútra 1872 májusa. 

A vasútépítési láz időszakát éli ekkor Magyarország. A zsíros üzletet szimatoló nagybirtokosok, a meggazdagodni vágyó, vagy jövedelmüket gyarapítani akaró újgazdagok - a különböző baráti, rokoni kapcsolatok révén - egyre-másra kérik az engedélyeket. Az indoklásban ugyanaz szerepel, hogy a vasút építését a szabolcsi rozs értékesítésének feltételei támasztják alá, mert a meglévő Debrecen-Nyíregyháza-Miskolc vonal mellett az új útirány észak felé, egészen a német piacokig nyit kapcsolatot. 

Amilyen gyorsan hozzáfogtak a vasút építéséhez, olyan hamar jöttek a szokásos vasúti panamák "eredményei". Az építés első fővállalkozója, egy Gyengő Árpád nevű építőmester az építéstől kezdve alig egy év múlva, 1871. december 8-án csődöt jelentett. Ez abból adódott, hogy a kibocsátott részvények árát felélte, az építés további folytatásához nincs anyagi fedezet. 

A társaság úgy döntött, hogy az építkezést folytatni kell. A hat évvel később, 1878-ban megjelent első Magyar Vasúti Évkönyv így ír a következő idők eseményeiről: "Azonban az új fővállalat sem fejtette ki az építési munkálatok körül a kellő erélyt, s elhanyagolta nevezetesen munkásainak és szállítóinak rendes kifizetését." Pedig több száz föld nélküli szabolcsi zsellér éppen a vasútépítéssel remélt biztos kenyeret. Végül mégis elkészült a vasút - az eredeti határidőnél jóval később. Az első szakaszát Nyíregyháza és Kisvárda között 1872. november 20-án adták át, majd Csapig 1873. február 4-én készült el a vonal, s épült meg az ungvári szakasz. 

A korabeli megyei sajtó, a hetente megjelenő, Szabolcs című lap november 17-én a következőket írja az öt nappal korábbi hivatalos bejárásról: "A bejáró bizottság teljes megelégedését nyilvánítá ki az egész vonal fölött. Az épületeket pedig egyenesen mintaépületeknek mondotta ki." Hozzá kell tenni, hogy Csapig az egész vonalnak mindössze hét állomása volt, s ezek is többnyire fából épültek. Ugyancsak fahíd ívelt át a Tiszán. A síneket viszont - mivel a hatalmas igényekhez a magyar gyárak nem tudtak alkalmazkodni - javarészt belga vasgyárakból szerezték be. 

A vasút megjelenése a nyírségi homokdombok között fejlődést hozott. A Szabolcs ezt írja november 24-1 számában: "Kis-Várdán körülbelül 2000 ember várta és fogadta éljenzések közt a megérkezett vonatot." Majd később nemzeti büszkeséggel említi: "Örömmel tapasztaltuk, hogy a vasútnál a német szó teljesen kizárva van." A vasutat - a többi magánkézen lévő vasúttal együtt - 1890-ben Baross Gábor, a vasútminiszter államosíttatta, megszüntette a társaság urainak a jó jövedelemforrást. A részvényesek itt sohasem veszíthettek - még ha a vasút nem is volt gazdaságos. Ugyanis a tervezett évi jövedelem hiányzó részét az állam pótolta azzal, hogy később, ha nagyobb lesz a nyereség, majd levonják. 

Megindult a forgalom fél tucat személykocsival, néhány tehervagonnal. S most, száz évvel később ugyanezen a vasútvonalon két sínpáron száguldanak száz kilométeres sebességgel a villany- es Diesel-vonatok. A vasútnak, a záhonyi átrakókörzetnek a hasznát pedig nem néhány részvényes, hanem az egész ország látja.