Újra óvó néni lesz a babamúzeumban

A szülőktől kapott útravalóból gyakran egy életen át töltekezhetünk. A pozitív szavak, a biztatás és a mindenekfeletti szeretet nagyon fontos egy gyermek számára. Ilyen útravalót kapott hatvanhat évvel ezelőtt Szamosi Istvánné (született: Reményi Éva) is, aki jelenleg Mátészalkán él, de sok szép emléke köti Mérkhez, ahol született, és Vállajhoz, ahol évekig élt. A pedagógus szüleitől nagyon sokat tanult a négy évvel idősebb bátyjával együtt, aki sajnos már harminc éve elhunyt. 

Képzésről képzésre 

– Az otthon derűs légköre, szüleim végtelen gyermekszeretete segített abban, hogy az óvónői hivatást válasszam, hiszen nyolc hónapos koromtól anyukámmal együtt voltam az óvodában. Ő is óvónő volt. Mérken ő alapította az óvodát 1952-ben. Szívvel-lélekkel végzett munkájáért 1970-ben „Kiváló Óvónő” kitüntetést vett át a Parlamentben – emlékszik vissza a korai évekre Éva néni, akire édesapja példaértékű élete is nagy hatással volt. 
Az apukája, Reményi József kántortanítóként végzett, de tanárként ment nyugdíjba. Igazi polihisztor volt, s nagyon sokat tett a gyermekek olvasóvá nevelése érdekében. Szamosi Istvánné 1975-ben végzett a nagykállói Budai Nagy Antal Szakközépiskola első óvónői osztályában, majd az év augusztusában Mátészalkán kezdett dolgozni mint óvodapedagógus. 1978-ban a Hajdúböszörményi Óvónőképzőben elvégezte a felsőfokot, 1998-ban pedig a BME közoktatási vezető és pedagógus szakvizsgáját is letette. 

Elismerések a kiváló munkáért

 Negyvenöt éven keresztül dolgozott óvónőként, ebből tizenhat éven át vezetői beosztásban tevékenykedett. Számtalan siker, nehézség, sírás és nevetés jellemezte a munkáját, amelyre nagy szeretettel gondol vissza. 
– Arra törekedtünk, hogy az óvoda a második otthonunk legyen. Szuper kollégáimmal mindig jó hírnevet szereztünk az óvodánknak. Az intézményben végzett munkámat elismerték, 2004-ben Mátészalka város érdemes pedagógusa lettem. 2010-ben megkaptam a Hajdúböszörményi Óvónőképző Kiváló Mentora kitüntetést, majd 2011-ben Arany Katedra kitüntetést kaptam az oktatási minisztertől. 
– A vármegyei Közoktatási Közalapítvány Bereznay-díját 2012-ben kaptam meg, majd 2013-ban Balog Zoltán minisztertől átvehettem a Brunsz­vik Teréz-díjat, ami tulajdonképpen megkoronázta a pályámat. Mindent elértem – bizonyítva édesanyámnak –, s negyvenhárom év után én is átéltem, amit ő 1970-ben – mesélte büszkén Éva, aki 1979-ben kötött házasságot Szamosi Istvánnal, aki magyar- népművelő szakon végzett. 

Aktívan a közéletben 

Első gyermekük, István 1980-ban született meg, aki napjainkban magyar–angol tanárként dolgozik a mátészalkai Móricz Zsigmond Görögkatolikus Óvoda és Kéttannyelvű Általános Iskolában, 1982-ben pedig megszületett a lányuk, Dóra, akiből – édesanyjához hasonlóan – óvodapedagógus lett, ő a mátészalkai Négy Évszak Óvodában dolgozik. A 2020-ban nyugdíjba vonuló Éva mindennapjait két unoka (Dorci és Zsófi) teszi boldogabbá. 
Éva asszony 1992-ben részt vett a Nőegylet megalapításában, húsz éven keresztül tagja volt a Máltai Szeretetszolgálatnak és sok éven át a Német Kisebbségi Önkormányzatnak is. Emellett alapító tagja volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, 2014-ben és 2019-ben pedig a munkáját lelkiismeretesen végző közéleti embert Mátészalkán önkormányzati képviselőnek választották. 
A családjával 2006-ban egy új, fiatalos lakótelepre költözött, ahol összefogással játszóteret hoztak létre, és utcai programokat is szerveztek. Miután gyermekei felnőttek, Szatmári Istvánné úgy gondolta, hogy egy olyan hobbiba kezd, amelyet értékként az utókor is meg fog őrizni. Porcelánbabákat és játékokat kezdett gyűjteni, de emellett egy időben tűgobelineket is varrt. A gyűjteményét Vállajon és Mátészalkán is kiállította.

 Mosolyogni tanítanak 

Mint érdeklődésünkre elmondta, a babákat megszállottan gyűjtötte, több mint ezer darabra sikerült szert tennie. Ezek sok éven át két iskola és egy óvoda folyosóit díszítették, de 2020 óta Mátészalkán az első villamosított házban – a Tony Curtis-­emlékszobával együtt – kaptak helyet Kovács Sándor országgyűlési képviselő és dr. Hanusi Péter polgármester közbenjárásának köszönhetően. Szamosi Istvánné természetesen hálás dr. Cservenyák László múzeumigazgatónak is, hiszen az állandó kiállítás megvalósításával régi álma vált valóra. 
– Örömet jelent számomra, ha boldog, mosolygós gyermekeket láthatok vendégül. Az én babáim mosolyogni tanítanak. Nagyon sokan látták már a városnak adományozott babamúzeumomat. A legkedvesebb pillanatok azonban mégis azok, mikor a kis ovisaink jönnek megnézni a játékokat. Akkor újra óvó néni leszek… Fecske László