Évszázados szekszárdi emlékekről szólt az ünnep

Délután hatkor kezdődött a 18. században épült, s napra pontosan 12 évvel ezelőtt újraszentelt János Pál kápolna mellett a három pap celebrálta szabadtéri mise. A  Szentgáli utcát közepéig megtöltő hívőknek, ünnepi szentbeszédben Bíró László tábor püspök felidézte a kápolna múltját. Az oltárképet, a vértanúként tisztelt János és Pál képét a betelepített svábok hozták magukkal wetterheiligen, időjárás-szentként, mert ilyenkor, június végén gyakorta voltak heves, a termést tönkretévő jégesők, viharok. 

Ez a kápolna egyben az üldözött keresztények emlékhelye is, mondta a püspök, mert a szegényeket sokat segítő két keresztény
katonát Nagy Konstantin fia, Julian 362-ben hitük miatt végeztette ki. Napjainkban pedig évente 39 ezer keresztényt üldöznek, ötezret
megölnek vallásukért. Említette, hogy Észak-Koreában, ha valakinél bibliát találnak, koncentrációs lágerbe hurcolják, Afganisztánban a tálibok ki is végzik a keresztényeket. Így, mikor most János és Pál vértanúkra emlékezünk, emlékezni kell a napjainkban üldözött keresztényekre is.

A szabadtéri mise után a Béla király téren, a város védőszentjének huszonegy évvel ezelőtt felavatott szobránál, ünneppel folytatódott a megemlékezés. Itt Gréczy-Félegyházi Gyöngyvér, Szekszárd város közgyűlése Szociális, Egészségügyi, Környezeti és Fenntarthatósági Bizottságának elnöke emlékezett meg a Lászlóról, a lovagról, királyról és szentről.

Egészen Mátyásig a legnépszerűbb magyar uralkodó, ha pedig hagyatékát nézzük, Istvánnal vetekszik, mondta. S hogy mi volt Szent László titka? Mi emelte ennyire mindenek fölé, mi tette őt évszázadok óta népszerűvé, olyanná, amilyennek lenni napjainkban az emberek annyira óhajtanak, s amiért szinte mindent megtesznek?

Nem gazdagsága okán vált a magyarok egyik legnagyobb királyává, sokkal inkább tettei váltották ki a magyarok tiszteletét. Embersége, mely istenhitéből fakadt, s termetével párosulva pedig lovagiassággá nemesült. Egy olyan korban, mikor az erő mindennél többet számított.

Szent László persze ennek sem volt híján, koronáját belső ellenségtől, országát külső támadóktól kellett védenie. Húsz évig sem uralkodott, életét végigkísérte a harc. De bízhatott benne népe. A belviszályok után helyre kellett állítania a közbiztonságot. A lopást és rablást csonkítással vagy halállal büntette. Intézkedéseivel megszilárdította a magántulajdon intézményét, az egyszerű embereknek biztonságot adott, kiszámítható életet. S a legenda szerint kiutat mutatott a járványból is.

A német terjeszkedéstől, a pápai hűbértől és a keleti nomád népek pusztításaitól egyaránt megvédte országát és biztosította a független magyar állami létet. Minden időkre eszményképévé vált az erényekben dús és a tetteiben évszázadokra előre cselekedni tudó országvezetőnek. Ma a változásoktól viharos világban – fejezte be a képviselőasszony beszédét - mindennél nagyobb szükségünk van egy olyan védőszentre, mint Szent László.

A téren, ahol majd egy évezreddel előbb, a lovagkirály, apja, I. Béla sírját látogatva járt, Bíró László püspök köszönte a városnak, hogy a pandémia után újra felelevenítette a Szent László kultuszt. Azt is hogy egyre inkább megtaláljuk igazi formáját az emlékezésnek. Mert kell emlékezni, és fontos megtalálni az emlékezés kultúráját.

A mai vármegyeháza udvarán a hajdani görög módon karéjosra épült Bencés apátsági templom, ahol I. Bélát eltemették, épp olyan értékes, mint a tihanyi. És ha nem tudunk emlékezni, elfelejtjük szekszárdi identitásunkat, folytatta, s nem is él tudatunkban, hogy Szekszárd milyen gazdag.

Befejezésként a latin bölcset, Cicerót idézte, aki azt mondta: aki nem tudja, hogy mi volt születése előtt, az mindig gyerek marad. Mi pedig nem akarunk gyerekek lenni, akiknek szájába adják az ostoba ideológiákat, hanem szeretnénk olyan szekszárdiak lenni, akik őrzik ennek a városnak nagyságát.

A Szent László ünnepet a Béla király téren Busa Gabriella és Kóbor Tamás operaénekes és Kocsis Gábor színművész műsora zárta.