Léleképítő

2022.10.05. 17:30

A Lovasíjász egy völgyben él, egyetlen cserépkályhával fűt

Kassai Lajos, a Léleképítő legutóbbi vendége szerint jelenlegi életmódunk fenntarthatatlan. Azt is tapasztalja, hogy napjainkban már a fiatalokat is sújtják azon betegségek, melyek egykoron nagyszüleinknek okoztak bajokat. Elárult egy titkot is, kérte, hogy senki ne terjessze.

Szeri Árpád

Kassai Lajos, a Léleképítő legutóbbi vendége szerint jelenlegi életmódunk fenntarthatatlan. (Fotó: M. K.)

A fegyelem, az önfegyelem mintaképe. Ezzel az elismerő minősítéssel mutatta be a Léleképítő sorozat újabb állomásának vendégét dr. Tóth Csaba Attila házigazda és műsorvezető. A Szekszárdi Garay János Gimnázium dísztermében a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával hétfőn este zajló rendezvényen a Magyar Örökség díjas Kassai Lajos, a Lovasíjász tartott előadást Hagyomány és modernitás címmel. Illetve, arra kérte a jelenlévőket, hogy idézzék meg a lakhelyén, egy völgyben szombatonként általa tartott közösségi rendezvény hangulatát, azaz kérdezzenek tőle bátran.

A résztvevők egyike a jelenlegi nehéz helyzetet említve indította az eszmecserét. Kassai Lajos elmondta: személy szerint emlékszik a hatvanas évekre, a nehézségekre, amikor éppen bevezették a villanyt, az emberek lavórban mosakodtak, és nem volt vízöblítéses angol vécé. Úgy látta, hogy ezek az idők visszajönnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy a jelenlegi életmód fenntarthatatlan, például azért, mert kifogyunk az energiahordozókból. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a hatvanas években egyszerűen éltek, de mégsem érezte szegénynek magát, sőt, boldog gyermek volt.

– Én úgy építettem fel a rendszert, hogy amit a saját vállamon el bírok vinni, azt elviszem – folytatta a gondolatát. – Harmincnégy év alatt nagyon sok minden épült a völgyben, de egy öt méterszer tíz méteres kis házban élek a feleségemmel és a két lányommal. Egyetlenegy cserépkályhánk van, és én ezt azzal a fával befűtöm, ami ott  erdőben van. Még fát sem vágok ki. Igyekeztem megtartani azt a szerény életmódot, ami véleményem szerint fenntartható. Úgyhogy az én életemben semmilyen változást nem fog hozni a kialakult helyzet.

Kassai Lajos harminc éve tart rendhagyó történelem órákat az érdeklődőknek. A máig tartó folyamatot értékelve, tapasztalata az ifjú korosztállyal, szellemi-fizikai állapotával kapcsolatban kedvezőtlen. Egy félmérést idézve közölte, hogy a városi fiatalok fizikai állapota jobb, mint a vidékieké. Ez azért van, mert a városokban a testnevelést szolgáló lehetőségek, a tornatermek, az uszodák és így tovább elérhetőek minden korosztály számára. Az egykoron a munkában megerősödő vidéki fiatalok jelenleg városi életet élnek, de a szükséges infrastruktúra nélkül.

Kassai Lajos harminc éve tart rendhagyó történelem órákat az érdeklődőknek. (Fotó: M. K.)

– Jó néhányan ülnek itt az én generációmból – tekintett körbe Kassai Lajos. – Mikor hallottunk mi erről, hogy cukorbetegség? Ez valahol az idős embereknél, nagyapáinknál volt gond. De egy gyereknél? Ilyen, hogy diszlexia, szénanátha, allergiás problémák, lelki problémák – egyszerűen nem találkoztunk ezekkel. Harmincéves voltam, amikor először hallottam ezt a szót, hogy szénanátha. Ezek immunbetegségek, a rossz táplálkozásból és a helytelen életmódból adódnak.

Hozzátette, hogy a család és a társadalom egykoron erős együtt állása megszűnt, a vallás, a kultúra Nyugaton kilúgozódott, a gyermekek a légüres térbe, illetve a virtuálisba kerülnek, a világ olyan bugyraiba, melyek felett a felnőtteknek nincs kontroll lehetőségük. Lehet ugyan tiltást alkalmazni, de ez nem hoz megnyugtató megoldást, legfeljebb neurotikus gyermekeket nevel.

– Nagyon fontosnak tartom a közösségeket – hangsúlyozta a Léleképítő vendége. – A Titanic süllyed, ezt látjuk, de vannak mentőcsónakok. Melyik hajó vette fel a mentőcsónakokat? A Carpathia. Azért ez jól hangzik, nem?

A kulturális-nézetbeli, társadalmat átható egymásnak feszüléssel kapcsolatban jelenleg ugyan nem látott kiutat, de idézte saját példáját. Ugyanis – anélkül, hogy feladta volna identitását – párbeszédet kezdeményezett egy olyan ismert személlyel, aki szerinte a legtávolabb áll tőle.  Gulyás Márton elfogadta az invitálást, és a találkozásnak köszönhetően született egy figyelemre méltó dokumentumfilm.

Az általa több mint három évtizede megteremtett modern kori lovasíjászatról szólva kijelentette, hogy immár tizennégy országban van harminckét nemzetközi bíró, mindegyiknek helyén van az esze és a szíve. A lovasíjászat szinte minden elismerést megkapott, a magyar szellemi-kulturális örökség részévé vált, Hungaricummá nyilvánították. – Csak önöknek árulom el, hogy Svájcban, Lausanne-ban hoztam létre ennek a rendszernek a központját, amit most egy nemzetközi vezető testület irányít – avatta be terveibe a közönséget Kassai Lajos. – Első lépcsőben lecserélem ezeket a vezetőket magyarra, második lépcsőben hazahozom Lausanne-ból a központot. De ez maradjon köztünk, jó?

Kassai Lajos a politikáról is közreadta véleményét

„Nagyon fontosnak tartom a kultúrát és azt, hogy ezen a vonalon maradjak. Nekem nincs érzékem a politikához. Én nem jelentkezem, engem hívnak. Véleményem szerint A lovasíjász című film, amit Kaszás Géza készített, sokat közrejátszik ebben. Egy politikus mozgástere nagyon behatárolt. Van egy tér, amiben tud mozogni. Megmondom őszintén, hogy nem bántom őket, mert ezek az emberek megpróbálják kihasználni a tömegdemokrácia által predesztinált környezetet. Ami nem tud őszinte lenni. Attól a pillanattól kezdve, hogy tömegdemokrácia van, az fog dönteni, hogy ki tud nagyobb tömegeket megszólítani. Mindig a diktatúrát és a demokráciát állítják szembe egymással, de nincs olyan, hogy a diktatúra rosszabb, mint a demokrácia. Van rossz diktatúra és van rossz demokrácia.” 

A Léleképítő következő vendége november 7-én, hétfőn 18 órától Nemcsák Károly színművész, a József Attila Színház igazgatója lesz.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában