Koch Valéria-díjat kapott Varsád német építészetének ifjú feltérképezője

Ha váratlanul nem is, de azért meglepetésként érte Kiss Bence Istvánt a nemrég neki ítélt Koch Valéria-díj. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ifjú tanára egy pályázat keretein belül különböző, szakmai tevékenységét igazoló és  alátámasztó dokumentumokat nyújtott be a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatához. Kisvártatva jött a meghívó a Magyarországi Német Önkormányzatok Napjának gálaműsorára: a pedagógus itt, azaz a pécsi Kodály Központban vehette át az elismerést.

Kiss Bence István, bár jelenleg Baranya vármegye székhelyén él, ugyanott a már említett középiskolában tanít – és emellett, érdekes egybeesésként, a Koch Valéria Könyvtárért is felelős –, ezzel együtt meghatározó varsádi gyökerekkel rendelkezik. Ebben a kis faluban kezdődött kapcsolata a német nyelvvel és kultúrával. Ez a kötelék később tovább erősödött Gyönkön, a Tolnai Lajos Gimnáziumban.  

– Nagyon sokat köszönhetek ennek a két tannyelvű intézménynek és tanárainak – idézte fel önazonosságát megerősítő középiskolás éveit. – Máig jó szívvel emlékezem Fork Rózsa tanárnőre, osztályfőnökömre, Domonkosné Zsiga Mónika, Kiss Katalinra, valamint Szegletes Zsuzsa tanárnőkre, akik a német nyelv, történelem és irodalom terén adtak számomra máig ható útravalót. A Streicher Györgyné vezette ifjúsági néptánccsoport tagjaként pedig elsajátíthattam a német nemzetiségi néptánc alapjait, sőt, számos helyen fel is léphettem a csapattal.

A pályafutás a Pécsi Tudományegyetemen folytatódott. A két fontos mérföldkövet a német nyelv és irodalom szakon 2017-ben szerzett BA-diploma, majd tavaly, a német nemzetiségi nyelv és történelem osztatlan tanárképzésen szerzett mesterdiploma jelenti.  Az egyetemen olyan kiválóságokat mondhatott mestereinek, mint Márkus Beáta, Wild Katalin és Vitári Zsolt.

A tanítás mellett rendszeres közéleti-kulturális tevékenység is jellemzi. Hiszen gyermekkora lakhelyén, Varsádon jelenleg is a helyi német önkormányzat alelnöke. Emellett tagja a helyi értéktárbizottságnak, és e tisztségében a falu épített örökségének dokumentálásáért felel.

Nem egészen öt évvel ezelőtt lapunk is bemutatta az akkor még egyetemi hallgató fiatalt, így: „Az őt körülvevő környezet hatására, és személyes érdeklődési körei révén egyre inkább kialakult benne a német nyelv, a német nemzetiségi történelem és kultúra szeretete. Tizenegy éve él a településen, idővel azt vette észre, hogy az érdeklődési köre, hobbija és a lakóhelye valamiféle egységet jelent az életében. Igyekszik, egyelőre csak fényképekkel, dokumentálni a még fellelhető egykori varsádi német nemzetiségi építészet, és kultúra tárgyi örökségeit. Ilyenek például a jellegzetes házak, ólak, istállók, valamint ezek részletszépségei, az ablakok, faragott gang­oszlopok, homlokzatdíszítések, sírkövek. Ezzel párhuzamosan az idős helybéliekkel beszélgetve régi történeteket is gyűjt.”

Napjainkra, egy tökéletesen ideillő szófordulattal élve, tégláról-téglára haladva építette fel azt a tudományos alapot, melyen helyet kaphatnak Varsád értékei. Nem kétséges, hogy ezen törekvését – miként azt a díj egyértelműen bizonyítja – nagyra értékelték az MNOÖ illetékes döntnökei.

Kiss Bence István tudományos munkásságának középpontjában a varsádi német építészet témája áll. Dolgozatának címe: „Lokális perspektívák a varsádi német nemzetiségi népi építészetben. Térszemlélet, térhasználat, a parasztház építészeti fejlődése és sajátos jegyei”. Ugyanebben a témakörben – a helyi evangélikus közösség, temetői és halottkultusz, Varsád gazdasági épületei és udvari struktúrái témakörökkel kibővítve – doktori tanulmányok megkezdését tervezi a közeljövőben. S ha az általa tartott gimnáziumi német népismereti órán szó esik az építészetről, úgy visszatérő példa, állandó hivatkozási alap kedves faluja, Varsád.