Visszavágyik Csiki Gábor, az Operaház karigazgatója

2023.03.25. 20:05

Lovagkereszttel jutalmazták a zombai származású karnagyot

A magyar állam által adományozható elismerések egyikét kapta meg Csiki Gábor, a Magyar Állami Operaház karigazgatója. Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. Exkluzív interjút adott lapunknak az egykor Zombán nevelkedő tehetség.

Farkas Eszter

Csiki Gábor március 14-én a Pesti Vigadóban vehette át a Magyarérdemrend Lovagkeresztjét Csák János kultúráért és innovációért felelős minisztertől és Dr. Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettesétől (Beküldött kép)

– Meddig élt Zombán? Mikor került kapcsolatba először a zene világával?

–  Nos, egészen a középiskolás éveim végéig itt éltem a faluban, és a mai napig zombainak tartom magam – mondta Csiki Gábor. – Amikor csak időm engedi, hazajárok a szüleimhez látogatóba, ez általában évi négy alkalom. Most kivételesen három napot is itthon tölthetek a családommal, mert épp balettet játszanak az Operaházban, és azzal karnagyként nincs semmi dolgom.

Az első hangszeremet körülbelül nyolc évesen kaptam meg, ez nem volt más, mint egy gyerek tangóharmonika. Emlékszem, épp nyaraltunk valahol, amikor megálltunk Kalocsán, és megláttam egy játékbolt kirakatában. Nem voltam egy hisztis gyerek, de valamiért addig nem voltam hajlandó tovább menni, amíg meg nem kaptam a hangszerem. Innen indult minden.

– Ezután mikor kezdett komolyabban foglalkozni a zenével?

– A szüleim elvittek Füzi Jánoshoz, aki a szekszárdi zeneiskola tanára, és itt élt a faluban. Tőle vettem szolfézs órákat, előbb csak otthon, de mivel valószínűleg látta bennem a potenciált, azt javasolta a szüleimnek, hogy intézményi keretek között folytassam a zenei tanulmányaimat.

Ezután kerültem be a zeneiskola zongora szakára, a hangszerrel való kapcsolatom szerelem volt első látásra. Annyira, hogy Zombán szerintem nekem volt az első igazi zongorám, egy fatőkés, régi, bécsi hangszer, amit édesapám kerített valahonnan. A nyolcadik osztály elvégzése után viszont új irányt vett az életem.

Csiki Gábor
Fotós: Mártonfai Dénes

– Mi volt ez a fordulat?

– Elképzelni sem tudom miért, de nem hallgattam a zeneiskolában a tanáraimra, akik azt javasolták, hogy ebben az irányban folytassam a tanulmányaimat. A Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolába mentem, mivel az autók világa még a zenénél is jobban vonzott akkoriban. Persze, leginkább elméleti szinten, a „Rózsában” azonban kétkezi gyakorlat is volt.

A napjaim úgy teltek, hogy az iskolában letettem a szerszámokat, délután pedig már a zongora mellett folytattam. A zeneelméletet is ebben az időszakban tanultam meg, szintén Füzi Jánosnál; ez meghatározó időszak volt, mert meggyőződésem, hogy az akkor megszerzett tudást a mai napig hasznosítani tudom. A szakközépiskola után a Zeneakadémiára jelentkeztem János tanácsára, ezen belül is a karnagy szakra.

Vicces volt, mivel a zeneiskolában soha nem vezényeltem, nem is énekeltem, és így mentem el felvételizni. Elképesztően béna voltam, szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem sikerült, de egyszer csak jött az értesítés, hogy mégis felvettek. Párkai István, a Zeneakadémia egykori tanszékvezetője – aki sajnos a múlt héten hunyt el – mondta később, hogy a zongora és zeneelméleti tudásomnak köszönhetően látták meg bennem a lehetőséget, de azt is hozzátette – és ezt a mondatot soha nem fogom elfelejteni – , hogy „Gábor, szép dolog a zongoratudás, de itt bizony énekelni is tudni kell.”

– Ez egy újabb fordulatot jelentett az életében?

– Minden bizonnyal, hiszen '92-ben még semmi hangom nem volt, fogalmatlanul ültem a kóruspróbákon, '97-ben viszont már felvettek az Operaházba kórusénekesként és '99-től pedig már szóló szerepeket is énekeltem. Ezt követte közel húsz év, amit ezen a pályán folytattam.

– Mikor kezdte meg karigazgatói pályáját?

– A kórus vezetője 2018 januárja óta vagyok, ez egy százhatvan fős társulatot jelent. Házon belül ez az egyik legnagyobb létszámú művészegyüttes, ennél csak az Opera Zenekar nagyobb, majdnem kétszáz fővel működik. A munkám egyik pólusa tulajdonképpen egy nagyon összetett menedzseri feladat a színházon belül.

Szinte minden nap előadás van, nagyon sokféle zenetörténeti stílust játszunk, ez évente harminc-negyven féle produkciót is jelent. Mindezek énekkari koordinációja egy az egyben hozzám tartozik, ahogy az évadok megtervezése is, ezért azt szoktam mondani, hogy egyszerre több idősíkban mozgok. Nemcsak a mai napra, hanem a következő egy hétre, egy hónapra, fél évre, de akár még a következő másfél évre is gondolnom kell.

Például már most tudom, hogy 2024 májusában mit és hol fogunk majd előadni. A másik aspektusa a munkámnak a művészi vonal, a karnagyi feladat. Kóruspróbákat vezénylek, de sokszor az előadásokon is részt veszek színpadi dirigensként. A díj, amit márciusban vehettem át, úgy gondolom, ennek az öt év munkának a nemvárt megkoronázása.

– Vannak esetleg olyan produkciók is, amelyben az egész társulat rész vesz?

– Természetesen. Kétféle produkció-típus létezik, az egyik a hagyományos operaelőadás díszlettel, jelmezzel, a másik pedig a koncertszerű előadás. A legnagyobb koncertdarabok, mint Verdi Requiemje vagy Mahler Nyolcadik szimfóniája megszólaltatásához az Operaházban csak százhuszonhat kórusénekes számára van hely, viszont három éve felépült az Operaház másik játszóhelye, az Eiffel Műhelyház, ahol van egy hatalmas csarnok, amiben mind a százhatvanan elférünk.

Amikor ez a százhatvan fő plusz zenekar plusz szólisták szólaltatják meg az előbb említett műveket, az fantasztikusan szól ebben az igazán különleges akusztikájú helyiségben, kész hangorgia. A következő ilyen előadás itt november 15-én lesz, ekkor Kodály Zoltán emléke előtt tisztelgünk. Előadjuk a legismertebb művét, a Psalmus Hungaricus-t, emellett pár kevésbé ismert kórusművét, amelyek közül az egyiket én magam vezénylem az est folyamán.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában