A különleges esküvőn 83 éves volt a vőlegény

Viktor atya, bátaszéki plébános a szeretetről, a családról, az összetartozás kötelékéről beszélt az istentisztelet alatt, jól illeszkedett a mise végén ebben a környezetben két egymást szerető ember hűségesküje, akik már hatvan éve – ahogy megfogadták egykor, jóban, rosszban – kitartanak egymás mellett.

József és Mária hatvan évvel ezelőtt ismerkedtek meg egymással egy bátai focimeccs után. Váraljáról érkeztek a focisták, akik a helyi csapattal futballoztak. József a váraljaiak csapatát erősítette, Mária pedig a helyieknek szurkolt. Az ismerkedés sikeres lehetett, mert másfél hónappal később össze is házasodtak. Ez 1963-ban történt. Rá egy évre megszületett a trónörökös, aki szintén a József nevet kapta.

Szolidan, békességben, szeretetben élt a kis család. Az apa vájár volt, csapatvezetőként dolgozott a komlói Zobák bányában, az anya pedig vezette a háztartást. Az akkori viszonyokhoz képest jó bérnek számított a bányász fizetés hűségpénzzel együtt, hiszen az apa mérőműszeres aknászként is tevékenykedett.

– Úgy emlékszem, mindenünk megvolt, ami csak kellett akkoriban – mondta a szülők egy szem gyermeke, Kreiner József. – A szüleimtől tanultam a vízpart és az erdő, a természet szeretetét. A váraljai sporthorgász egyesület tagjai voltak, illetve a foci játszott még szerepet az életükben. Amikor a szüleim összeházasodtak, apám megvette a 300 éves postaépületet, hatalmas udvarral. Ezt felújították és szép otthon lett belőle. Ma is ott gyűlik össze a család minden alkalomkor.

– Nekem egy fiam, Gábor és egy lányom, Kitti született, már ők is felnőttek, önálló családjuk van, de mondhatom, hogy egy kupacban élünk, vagyis közel egymáshoz, Gábor fiam és a családja Pörbölyön, ott egy gyermek van, Kitti lányom és a családja pedig Decsen él, ott négy. Ünnepkor a nagyszülőknél gyűlik össze a család.

– Az unokák szívesen hallgatják meg a régi történeteket a dunai árvízről, ami érintette Bátát, vagy a bányarobbanásokról, amikor az apám mentette a bajtársait, hiszen 860 méter mélyen dolgoztak nap mint nap. Azt is tudják az unokák, hogy édesanyám sokszor nyert horgászversenyt, sokszoros női bajnok volt. Hála istennek, van mit mesélniük, mert eseménydús volt eddig is az életük.

Kreiner József és Lozsányi Mária vasárnap megerősítették házastársi esküjüket, ezt követően pedig az egyik étteremben folytatódott az ünnepség, ahol harmonikás zenével fogadták az ifjú párt. Az unokáktól kaptak egy zsáknyi kaparós sorsjegyet ajándékba, amit másnap nagy élvezettel kapargattak. Hátha most éri utol őket a szerencse, hiszen József egész eddigi életében totózott, majd lottózott, de sosem nyert jelentős összeget. Most is így történt, a 32 kaparós sorsjegy mindössze 2300 forintot vitt a konyhára.

A nagy szerencse náluk, úgy tűnik, nem másokon múlt, hanem kettőjük találkozásán. Ez többet ért mint a lottó ötös. A mai napig mind a ketten aktívak, gondozzák a kiskertjüket, melyben szinte minden megterem, és ápolják a sok-sok rózsát, amelyek az udvarukban nyílnak.