Keléden talált új otthonra a kárpátaljai család

Serbán András és párja Balogh Izolda családja a kárpátaljai Csap városából, pár nappal a háború kitörése után február 27-én jött át Magyarországra. Az ötvenhárom éves dédnagymamától a másfél éves dédunokág öt felnőtt és hat gyerek alkotja a szegény sorsú a magyar roma menekült csoportot. A családfő akkor Budapesten dolgozott, a többiek először rokonoknál kerestek menedéket Kisvárda mellett, Mezőladányban, de ott egy pici szobában voltak összezsúfolódva. Ezért hirdetés útján kerestek munkát és lakhatást. Iváncon egy üres házba befogadták őket. A gyerekek Csákánydoroszlóba jártak iskolába. Egy hónapot töltöttek ott, de itt egy idő után az áramot és a vizet kikapcsolták. Ezután egy celldömölki szállodában helyezték el őket, ez viszont a szálló vendégeknek nem tetszett, míg végül Keléd fogadta be a családot. Feiler Ferenc polgármester elmondta, hogy az orvosi rendelő épületében alakítottak ki nekik szükséglakást, amit összefogással sikerült szépen berendezni. A falu lakóitól az alapvető bútorok mellett, hamar került bele hűtő, mosógép, de még televízió is. A polgármester elmondta, hogy kissé tartott tőle, hogy hogyan fogadja a roma családot a falu népe. Mára az előítéletet felváltotta a segíteni akarás. – Ők szegénysorsú, de rendkívül alázatos és dolgos emberek, akik minden segítséget megbecsülnek – mondta a polgármester. – A felnőttek kaptak munkát a gazdaságban, a gyerekeket Jánosházára a falu munkásjárata  viszi az iskolába.

– Amikor megindult a háború nagyon bizonytalanná vált a helyzet --meséli Serbán András. -Nem bízhattunk abban, hogy lesz, ami lesz ott maradunk, mert gyerekek vannak. Már Kárpátalja is kapott támadást. Továbbra is fennáll a veszély, hogy errefelé is lesznek harcok. Otthon nagyon bizonytalan a helyzet. Úgy nem lehet élni. Magyarországon nagyon sok segítséget kaptunk, itt próbálunk meg új életet kezdeni. Otthon maradt a tetvérem és az apám. Tartjuk velük a kapcsolatot. Mesélik, hogy minden reggel arra ébrednek, hogy szól a légi védelmi riasztás. Bármikor behívhatják őket a hadseregbe. – Egyre szigorúbban veszik a riasztásokat, mert bármelyik percben becsapódhat valami. Akiket behívtak azok közül már sokan meghaltak – veszi át a szót András édesanyja,  Serbán Etella – Ukrajnában korábban sem volt előnyös az élet folytatja a családfő. --Az ott élők 60 %-a külföldre járt dolgozni. Én is már 20 éve Magyarországon keresem meg a megélhetésre valót. Sokfelé dolgoztam útépítéseken, at építőiparban. Ukrajnában nagyon alacsonyak a fizetések, miközben az árak már nagyon hasonlók a magyarországihoz.  Az apám háza mellett építkeztünk. Most mindent ott kellett hagynunk.

Most jól vagyunk itt. Dolgozunk, a gyerekek iskolába járnak.  Van három harmadikos, egy hetedikes és egy nyolcadikos.  Kicsit szokatlan nekik, de már azereztek barátokat, dícsérik a tanítót. Mindent elkövetünk, hogy megfeljünk az elvárásoknak. 

Feiler Ferenc  polgármester nem tatja lehetetlennek, hogy végleg Keléden telepedjen le az Ukrajnából menekült család. A dolgos kéz elkél az alapvetően élő munkára épülő gazdaságban. Most építenek egy 450 négyzetméteres  fóliasátrat, amit Jánosházáról kaptak. Nemsokára paprika kerrül bele. Kisboltot működtetnek Keléden és Kissomlyón is. Még van tavalyi feldolgozni való céklájuk és idén már számottevő termés lesz a gyümölcsösben, amit fel is akarnak dolgozni. Már tartanak disznót, marhát birkát, és arról sem tett le a polgármester, hogy beindítsa a helyi tojásra épülő tésztagyártást. GYP