Bükfürdő eleven emlékezete - Bittenbinder Miklós „kibeszélte” a miniszterekből a szükséges pénzeket

 Német családból származik, apja, Bittenbinder János élt Angliában, Franciaországban is, ezért jól beszélt ezeken a nyelveken. Borbély és fodrász volt, szanitécvizsgával. Miklós bácsi emlékszik, hogy 1937–38-ban az angolok szénhidrogén-kutatást végeztek Bükön, a községházáról futottak az édesapjáért, mert ő tudott angolul. A 40-es években német kutatók jöttek, a háború után, 1950-ben dr. Bendeffy László geológus végzett kutatófúrást. 1957-ben tört fel a meleg víz, utána lefojtották, és a minisztériumig kellett menni, hogy a kutat megnyithassák 1960-ban. – A dugót eltávolítottuk, ömlött ránk a víz, és a lakosság segített kiásni az árkot, akkor indult el az árokfürdőzés. 

Gonda György, a megyei tanács elnöke bízta meg Károlyi Antal építészt a fürdőfejlesztési terv létrehozásával. 1962. augusztus 19-én nyílt meg a Bükfürdő medencével, öltözőkkel, pénztárral, az ÁFÉSZ éttermével és konyhájával – mesélte. 1964-ben úgy látta a megye vezetése, hogy a község nem birkózik meg a feladatokkal, a fürdő a Szombathelyi Vízműhöz került, de Gonda György elérte, hogy önálló legyen, és a gépésztechnikusként végzett Bittenbinder Miklóst bízta meg a vezetéssel. 1976. január 1-jén alakult meg a Büki Gyógyfürdő Vállalat. Új szervezeti részlegeket hoztak létre, a gyógyításhoz is, de hamar kiderült, hogy nem férnek el a gyógyfürdő terében. Orvosi vizsgálatokat, masszázst, fizikoterápiát, hidroterápiát végeztek. Az egészségügyi minisztériumhoz fordultak, de sokáig hiába.

 – Egyszer csak jött egy telefon, hogy dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter látogat hozzánk. A találkozóra kijöttek Bükre a megyei vezetők, próbáltuk arra hajlítani a minisztert, hogy támogassa az egészségház építését. Mielőtt felálltunk volna, megfogta Gonda kabátujját, és azt mondta: „Te, Gyuri, ilyen szemtelen ember kevés van, mint a Bittenbinder, hogy enynyi pénzt kibeszél belőlem.” Nagy örömünkre megkaptuk az egészségház teljes építésére az összeget, és elindulhatott a fejlesztés. 

Közben Miklós bácsi megtudta, hogy Magyarországon megszüntetik a nyugatiak számára a fogászati magánrendelést. Ennek ellenére nekifutott annak, hogy engedélyt szerezzen fogászati tevékenységre is, árajánlat szerint, valutáért. – Akkor még volt egy probléma: hova adjuk le a valutát? Szerencsém volt, mert a gyógyfürdői fogászaton dolgozó Bernát Katalinnak volt egy Tibor nevű testvére, aki vasutas volt, ingyen utazott. Ő hordta táskában a valutát Budapestre. Tibor is jól járt, meg mi is. Az ő nevéhez kötődik a büki autóbusz-állomás létesítése és a 84-es út bekötése is. Miután a szakmabeliek nem jártak sikerrel a „kalapozásban”, maga írt egy levelet Pulay Árpád miniszternek, aki válaszolt: napokon belül Bükfürdőre látogat.

 – Kiküldtem elé egy Volgát a tompaládonyi elágazóhoz, onnan Mesterháza, Bő irányában jöttek Bükfürdőre. A Volán irodavezetője elmondta a miniszternek, hogy a fürdő előtt közvetlenül kell fogadni a járatokat a latyakos, vizes, gyepes területen. Én meg megkértem a minisztert, hogy menjünk fel a SZOT-üdülő tetejére, lássuk fentről, hol kellene lennie a buszpályaudvarnak. Mutattam a kacskaringós utat, amelyen jött: Tompaládony, Mesterháza, Bő, Bükfürdő, és azt is, hogy itt keresztül kellene vágni a szántóföldeket Sajtoskálig. A miniszter azt mondta, amikor kiküldtem elé a Volgát, és a kacskaringós úton Bükfürdőre ért, megértette, mit akarok. És megadta a 84-es út hét kilométeres bekötő szakaszára a pénzt. 

Bittenbinder Miklós 1993- ban ment nyugdíjba, azóta is közéletet él, meg-megkeresik tanácsokért. Tizenhárom szakmai kitüntetése mellett 2012-ben a város díszpolgára lett, 2015-ben megkapta a Bükfürdő Turizmusáért díjat. Az idén hatvanéves fürdőnek ő az egyik eleven emlékezete.