Kétszázan biztos voltak idén is - Megesküdött Cu Lajos és Mi Nikoletta Körmenden - fotók, videó

Rönkhúzás-nyelven szólva, olyan hideg és főként erős szél fújt szombaton, hogy az egyszeri legénynek borotválkoznia sem kellett: egyből lekapta orcája szőrzetét a szél. A szélsőséges időjárás miatt ment is a hezitálás napközben, hogy kimerészkedjenek-e a szabadba vagy a kultúrházban tartsák a farsangi bolondlakodalmat. De a Béri Balogh Ádám Táncegyüttest kemény fából faragták: az együttes áll, talpon van és olyan erős, mint egy bástya. És, ami talán még ennél is fontosabb: tevékenyen dolgozik, és átörökít tudást, hagyományt, életérzést. A farsangi törzsökhúzás ennek kiváló példája. Aki néhány éve még babakocsiban szunnyadt, mára maskarás felvonulóvá vált, aki egykor a rönköt húzta legelöl, hátrébb sorolódott, de bajusza alatt mosolyog, és ugyanúgy élvezi, mint fiatalkorában. A táncosok így adják át egymásnak a stafétát. 

Korbacsics Tibor, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes művészeti vezetője mellettem ballag pásztorsubában, néha egy-egy gyerek megkörnyékezi, hogy megtapintsa, megsimítsa a szokatlan ember-borítást. Csicsa - merthogy így ismerik a legtöbben - 1970. március 20-án lépte át a táncterem küszöbét. És kik azok, akiknek ezt köszönheti? Dienes Sándorné Marikának és Percsák Marinak. Csicsa hét évvel később házasodott, felesége Porpáczi Erika, aki mindenkinek csak Lina vagy Lina néni. Negyvenöt éve, januárban kezdtek a kultúrban dolgozni, eleinte együtt táncoltak, majd együtt építették a Béri Balogh Ádám Táncegyüttest, amelyről túlzás nélkül állítható, hogy Körmend emblematikus közössége.

Na, de vissza a farsangi törzsökhúzáshoz: most már a "gyerekek" szervezik - mondja Csicsa, majd azonnal kiegészíti: tudod, a sajátjaim, meg táncosaim, akik már felnőtt gyerekek.

A maskarákat illetően nincs határ, a fantázia magasba szárnyal: vadász, szobafestő,  kukta, cekkeres-sörös ember, cigányasszony, méhecske, katona, útépítő munkás és kalauz is van a menetben, hogy csak néhányat soroljunk a jelmezesekből. A násznép a vőlegényt, Cu Lajost (Szabó Judit) Kónya Feriéknél kéri ki a Hunyadi utcában, majd a városi sportcsarnoknál csatlakozik a menyasszony, Mi Nikoletta (Bakó Dominik) is. 

A karon függő, fonott kosarakból pálinkát kínálnak, a retró babakocsik mélyén fánk és pogácsa lapul. A menet egy kis melegítőre megáll a Hubertusz szentélynél, forralt borral kedveskedik a házigazda, rá is fér sokakra, mert a szél nem adja alább. A főtéri cukrászdánál is melegedhet a test meg a lélek a nagy farsangi lakodalom előtt, amelynek a Berzsenyi utcai művelődési ház ad helyet. 

Kétszázan biztos voltak idén is, de ez csak óvatos becslés, lehetett az akár háromszáz is. A lebonyolításba besegített a Körmendi Kastélyszínház Társulat, Vörös Attila elnök hangját ceremóniamesterként gyakran lehetett hallani. A menetet a Batthyány Lovas Bandérium kísérte, a muzsikáról a Fajkusz banda, a rendről és a biztonságról pedig a helyi rendőrség és polgárőrség gondoskodott. 

Ablakokból, erkélyajtókból is meglesték a násznépet sokan, de igazán csak az tudja, milyen volt az idei körmendi törzsökhúzás és bolondlakodalom, aki személyesen jelen volt. Ivott a pálinkából, evett a fánkból és megtáncoltatta a kikent-kifent menyasszonyt.