Mióta nyugdíjas Jónás Zsigmond, nincs egy perc nyugta sem, a lukácsháziak aktív civilként tartják számon

„Kőszegi rendőrkapitányként hivatali idejében a nap 24 órájában a városért dolgozott. Az általa alapított IPA szervezet nemzetközi hírűvé nőtte ki magát” – áll egy róla szóló méltatásban. A lukácsháziak a településen aktív civilként tartják számon – kevesen tudják Jónás Zsigmondról, hogy Gyulán született. Igaz, édesapja már a lukácsházi gépállomáson volt főgépész, fia pedig a gyöngyösfalui iskolában fejezte be a 8. osztályt 1963-ban.

– Más világ volt az: a posztógyárban géplakatos tanulóként indítottam a suhancéveimet. 1966-ban üzemlakatosként végeztem, egy évig még ott maradtam, hegesztőként, szerelőként dolgoztam. 1967 áprilisában aztán édesapám átcsábított a gépállomásra. Novemberben bevittek katonának, 1969-ben az új gazdasági mechanizmus eltakarította a gépállomásokat. 1970-ben a Keripar indított itt üzemet, miután leszereltem, februártól ott dolgoztam. Fél év múlva brigádot alakítottam, öt évig vezettem a 12 fős brigádot. Negyvenkilenc újítást adtam be a cégben, hogy az alkatrészeket könnyebben lehessen gyártani, úgy tudtuk teljesíteni a normát hónapról hónapra. 1974-ben áthívtak a rendőrséghez – meséli.

Rendőr őrmesterként kezdett, de hamar kapott lehetőséget a továbblépésre: 1976. szeptember 1-jén már a Rendőrtiszti Főiskola hallgatója volt. 1979-ben avatták tisztté, lett hadnagy. A közbiztonsági és közlekedési osztályon előadó, majd főelőadó, 1982. február 1-jén kapitányságvezetővé nevezték ki Kőszegen – 23 évig töltötte be a pozíciót –, 1988 nyarán doktorált. Nevéhez fűződik a rendőrkapitányság átépítése, mai kialakítása. Azt mondja, sok éven át ékszerdoboznak tekintették az objektumot, amelyet 1987. május 8-án avatták fel ünnepélyesen. Nyugállományba vonulásától kilenc éven keresztül, 2014-ig oktatta a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola rendőr hallgatóit. Hatvanöt évesen lett ténylegesen nyugdíjas.

– Azóta nincs egy perc nyugtom sem. Amíg teljes mellszélességgel a hivatásomat gyakoroltam, a horgászegyesületen kívül nem igazán vettem részt a civil életben. Később megkerestek az Európai Borlovagok Magyarországi Rendjének tagjai, barátok, hogy lépjek be közéjük. Lassan húsz éve tag vagyok, azóta a Lukácsházi Lovagi Szék is megalakult. Külön történet az IPA. Alapítóként részese lehettem egy olyan egyesületnek, amely a világot nyitotta meg előttünk, és olyan szellemiséget közvetített, amelyet egész életem során képviseltem és gyakoroltam: a barátságot.

A történet 1989-re nyúlik vissza, amikor Jónás Zsigmond már 8. éve kapitányságvezetőként szolgált. (Előző évben kötött testvérvárosi szerződést Kőszeg az ausztriai Mödling városával.) Ferdinand Woltran, az IPA Mödling elnöke ismertette meg őket az IPA lényegével, szerepével és céljával: a szervezet fő célkitűzése a nemzetek aktív és nyugalmazott rendvédelmi dolgozóinak egységbe kovácsolása a szolgálat és a barátság útján.A kőszegi csoport a mödlingi IPA társult tagja lett 1990-ben. 1991 decemberében felvették Magyarországot a világszervezetbe: IPA Tagok Országos Egyesülete néven szerepeltek akkor. Az IPA magyar szekció vasi szervezetét 1992 januárjában jegyezték be. Ő lett a kőszegi és a vasi elnök, az országos elnökségben főtitkár-helyettesi pozíciót vállalt.

– Nyitott szellemiséggel, érdeklődéssel fordultak a rendőrök az IPA felé: szakmai és testvérvárosi látogatások, kirándulások, kulturális programok, barátságok, sporttalálkozók, főzőversenyek, egyéb szabadidős programok kísérték a munkát. A szakmai kultúrában kinyitotta a szemünket a tagság, közvetlenebb viszonyt eredményezett a kollégák között, nagyot nyert ezzel a testület. Jó szívvel adtam át a stafétát új elnöknek, Horváth Ferencnek. Eddig ők segítettek nekem. Most fordítva lesz: én szeretnék segíteni nekik.

Ahogy élete munkái közül mást is, ezt is az utókornak, a fiataloknak akarja örökül hagyni Zsiga bácsi. Ilyen a lőtér is – egy újabb fejezet – azt 2008-ban avatták fel.

– Hat lőállást alakítottunk ki egy ötvenméteres lőtérhez. Lövészversenyeket szervezünk és határőr-emlékhely is, hiszen generációk szolgáltak a határon, a klubrésze közösségi rendezvényeknek ad helyet – ott is a gyarapítás, a jobbítás, szebbítés a feladat. Húsz év alatt rengeteg szabadidőmet ott töltöttem.

Lukácsházi családi házukban papírpénz-, érme- és húszezer darabos jelvénygyűjteményét mutatja: köztük természetjáró, kiváló dolgozó, törzsgárda-jelvények, a mezőgazdasági és ipari ágazatból származók, sportjelvények – hivatalosan nincs két egyforma köztük. Műhelyében 12 szakma szerszámai és felújítás előtt álló tangóharmonikák sorakoznak, az egyik szőlősgazda javításra váró darálója és egy láncfűrész, ami a keze nyomán újra munkára kész. A kertben 40 gyümölcsfájuk van a feleségével, Marikával, aki a biztos háttér a sok társadalmi munkához – a gondozásuk, növényvédelmük, a befőzés is munkát ad.

 Tavaly Lukácsháza testvértelepülése, Csíkkozmás „szappany derby”-jére egy kerekeken guruló kemencét tervezett és épített. A Gyöngyös-Pinka-Répce Menti Polgári Egyletben pénztárnok. A helyi színjátszócsoportnak is oszlopos tagja: a nyolcadik színdarabban játszik – tavasszal bemutatóra készülnek. Tud zongorázni, és hetven felett autodidakta módon tanul hegedülni. – Nagyon be van osztva a naptáram, jobban tele van írva, mint rendőrkapitány koromban – teszi hozzá csibészesen, és látszik, hogy ezt egy cseppet sem bánja.