Kerekesszékből szórják a kosarakat

Gyorsan gördülő kerekesszékek, komoly taktikai csata és helyezkedések, emberfogás, kosárra dobás, a lepattanó labdáért folytatott küzdelem és főként mosolygó játékosok látványa fogadott a kedd esti kosarazás alkalmával a Hriszto Botev Általános Iskola tornatermében. A játék alapja és különlegessége ebben az esetben az, hogy mindenki kerekesszékben ül. 
A Herenden élő Mesterházy Zsolt elmesélte, hogy a székesfehérvári csapatból történt kiválás után elhatározták, hogy Veszprémben is csapatot szerveznek. Sajnos a koronavírus-világjárvány miatt elvesztettek ugyan másfél-két évet, de néhány hete elkezdhették a közös játékot. Ovádi Péter országgyűlési képviselő javaslatára fordult Zsolt a Veszprémi Tankerületi Központ vezetőjéhez azzal a kéréssel, hogy tornatermet keresnek a speciális edzésekhez. Szauer István tankerületi igazgató közbenjárásával most a Botev-iskola tornatermét használhatják sportolásra. Jelenleg hatan űzik a sportágat és ügyes lányok is látogatják a kedd esti edzéseket. Az öt mozgássérült, név szerint Zsolt, Sanyi, Tibi, Szabi és Gina mellé becsatlakozott Kriszti is, aki viszont teljesen egészséges. 
A versenyszerű kerekesszékes kosárlabda érdekessége, hogy minden csapattagnak van egy pontszáma egytől ötig, a sérülésétől függően. Minél súlyosabban sérült valaki, annál alacsonyabb a pontszáma, és egy csapatban összesen 14 pont értékben lehet fent az öt játékos egyszerre a pályán. Zsolt a gerincsérülése miatt egypontosnak számít, míg egy ép játékos a kerekesszékbe ülve öt pontot hoz magával a pályára. A szabályok nagy része, a pálya és a szerezhető pontok megegyeznek a hagyományos kosárlabdázás szabályaival. Viszont a résztvevők a játékhoz speciális kerekesszékeket használnak, amelyeket körben „lökhárító” vasakkal láttak el az esetleges ütközések miatt, hogy megvédjék a játékosok lábát. 
A kerekesszékes kosarasok tervei között szerepel: ha sikerül összeverbuválni egy minimum hét főből álló csapatot, akik ezt a versenysportot választják, akkor elindulnak akár a bajnokságban is. Egyelőre azonban csak hobbiszintű öröm-kosárlabdázás zajlik Veszprémben. – Most ott tartunk, hogy szeretnénk kiélvezni a játék adta örömöket, de ha jönnek még olyanok, akik vállalják a versenysportot is, akkor van lehetőség arra, hogy elindítsunk egy csapatot a bajnokságban. Nagyon jó ez az egy óra mozgás és a hangulat is kiváló. Várjuk azokat a mozgássérült vagy ép embereket, akik érdeklődnek a kerekesszékes kosárlabdázás iránt és szeretnék kipróbálni – tette hozzá Zsolt. 
A társaság egyébként a humornak sincs híján: beszélgetésünk során megjegyezte valaki a háttérből, hogy azért járnak ide, mert szeretik a kikötözős játékokat. Ugyanis a biztonságuk érdekében a lábukat beszíjazzák a sporteszközökbe, hogy ne essenek ki a kerekesszékből. 
Navratyil Sándor kerekes- székes sportoló, az első magyar téli paralimpikon, a tenisz és az alpesi síelés után most szívesen vesz részt a kerekesszékes kosárlabdaedzéseken. 
– Ennek is, mint minden mozgássérült tevékenységnek megvannak azok az alappillérei, amelyeket össze kell rakni ahhoz, hogy működjön a dolog. Az első a szándék, hogy csináljunk valamit. A kosárlabdához ketten kevesen vagyunk, ezért meg kell találni az embereket. Most is az a problémánk, hogy Fehérvárról és Veszprémből, két megyeszékhelyről csak hat embert tudunk összeszedni, ami elkeserítő. A másik az eszköz, amely költséges, de most kölcsönkaptuk őket bajnokságban játszó csapatoktól. A harmadik pedig a helyszín. Ezeket kell úgy összerakni, hogy működjön az egész, de ez nem egyszerű – fogalmazott Sándor, aki szerint minimum kétszer ennyi ember kellene ehhez a sporthoz. 
Ha egyesületet alapítanak, akkor a taós pénzek segítségével könnyebb lenne a működés, de például Sanyi már nem akar bajnokságban szerepelni. Mint mondta, már befejezte a versenykarrierjét, ő már csak mozogni szeretne és jól érezni magát. A társasághoz szívesen csatlakozik, és azt szeretné, ha mások is pozitív élményeket, jó tapasztalatokat szereznének itt. A paralimpikon úgy érzi, hogy a kerekesszékes kosárlabdának lenne létjogosultsága Veszprémben és környékén, csak meg kell találni azokat a mozgássérülteket, akik szeretnének mozogni. Ez azért nehéz, mert az internet áldásos és átkos hatása miatt a fiatalabb kerekesszékes generációt egyre nehezebb kimozdítani otthonról és elcsalni egy jó kis közösségi programra. 
A kosarazás előtt – mint a témáról író újságíró – én is kipróbáltam egy kerekesszéket, és bár a mozgás viszonylag jól ment a járgánnyal, bizony a kosárra rendszeresen rövideket dobtam a számomra szokatlan ülőpozíció miatt. Ha valaki kedvet érez a különleges élmény és kihívás iránt, bátran keresse meg kedden este hét órakor a kerekesszékes kosárlabdázókat Veszprémben.