Élet szeretetben: mindennapok kisgyermekkel, házi kedvencekkel

Nagyon jó látni őket a parkban: a mindig mosolygós fiatal anyát a hátán babahordozóban a kisgyermekével, kezében a négylábú pórázon, a hordozóhoz kötve a kutyaguminak való zacskó, mindez idilli, jóleső érzést kelt az emberben. Zsófi mindig kedvesen szól mindenkihez, soha nem türelmetlen, nyugodtan, türelmesen veszi le hátáról a hordozót, és teszi le nagy szeretettel, óvatosan a parkba Ákost, a kisfiát, miközben hasonló nyugalommal szól a négylábúhoz is. Úgy mondja, miért is ne lenne ilyen, van egy gyönyörű családja, egészséges kisfia, férje, akivel egyetértésben élnek. Családtagnak számít náluk a mentett, szeretetbomba négylábú, a husky és tacskó keverék Artúr, valamint a két cica, Vilmos, a nyolcéves kandúr és a kétéves Sári. Vallja, ha pozitívan gondolkodik, a megoldást keresi mindenre és szeretetet ad a környezetének, ő is azt kapja vissza. A beszélgetésből kiderül aztán, az is összekovácsolta a fiatal párt, hogy együtt indultak neki az életnek, együtt vesznek részt mindenben, az albérlet után most boldogan él a kis család egy lakásban. 

Zsófi győri származású, majd Veszprémben végezte el az egyetemet, és angol, illetve némettanár egy helyi középiskolában, férje egy helybeli cégnél dolgozik. A nagyszülők természetesen segítenek, ha szükséges, de amit csak lehet, igyekeznek megoldani maguk, mert úgy gondolják, az ember azt tudja értékelni igazán, amit maga ér el, illetve teremt elő. Így aztán ők, ketten igyekeznek megszervezni mindent, amit lehet, csak oda mennek, ahová vihetik magukkal Artúrt is. Ha úgy adódik és több napig távol maradnak, a cicákat egy ismerősük gondozza, mert Vilmos és Sári inkább otthon szeret lenni. Zsófi szerint az komoly szervezést igényel, ha valaki megbetegszik, mert akkor felkerekednek, és együtt mennek gyermekorvoshoz, és adott esetben állatorvoshoz. 

Beszél arról is, hogy az életükben rendszer van, így még reggel, munka előtt mindig a férje viszi ki sétálni Artúrt, aztán a közös reggeli után kezdődik a nap, mindenki indul a maga útjára, teszi a dolgát. Jó látni délelőtt, ahogy a kisfiú köré letelepednek a négylábú társai, Artúr és a két cica. A kutya imádja a simogatást, a dögönyözést, míg a cicák, természetüknél fogva egy idő után szívesebben húzódnak vissza a saját helyükre. Zsófi szerint az állatok nagyon kedvező hatással vannak az emberre, és az is nagyon jó, hogy Ákos már kiskorában megtanulja, hogyan kell bánni az állatokkal, tudja, mire van szükségük, hogyan szabad viselkedni velük, milyen gondozást igényelnek, látja, ők is éreznek, vannak fájdalmaik és örömeik. A nap fénypontja természetesen az, amikor a férje, Ákos édesapja hazaér, aki a családban a „falkavezér”, mert ilyenkor kezdődnek a nagy közös játékok és séták, mert - ahogy Zsófi fogalmaz - az együtt eltöltött idő számukra mindennél fontosabb.