Fejet hajtottak a sortűz áldozatainak emlékművénél Olaszfaluban

– A II. világháború utolsó hónapjaiban a világégés borzalmai közül az egyik legszörnyűbb, értelmetlen, embertelen kivégzés ezen a kis bakonyi településen történt. Nem a fronton, a lövészárkokban, hanem az áldozatok otthonánál, itt, Olaszfalu határában. Ezen a napon az itt élő embereknek olyan szörnyűséggel kellett szembenézniük, ami kitörölhetetlen sérülést okozott, a helyi közösségben és az egész nemzetünkben. A megemlékezés viszont a falu életében a gyászt és a feloldozást jelenti együttesen. A fájdalmas péntekként elhíresült tragédiában nehéz meglátni a jó győzelmét, mégis, ha belegondolunk az akkori történésekbe és legfőképpen az azóta eltelt időbe, akkor mást nem látunk, mint szeretet, békét és mára talán kimondhatjuk: megnyugvást. Mi ez, ha nem a jó győzelme a gonosz felett? Ez a szeretet igazi győzedelme. Kellett hozzá a gyász kínja, de az emlékezet megbecsülésével elérte Olaszfalu az igazi feloldozást a fájdalom alól. Amikor a katona elveszti józan ítélőképességét és megszűnik valaha volt embersége, akkor a fájdalom, a gyász, az emlékezés marad, majd szép lassan a beletörődés és az elfogadás. De, ami mindvégig elkísérte ezeket az érzéseket, az a szeretet. Azok iránt, akiket elvettek tőlünk, és azok iránt, akik itt maradtunk ezen a világon – mondta el Ovádi Péter országgyűlési képviselő.

A honatya a falu polgármesterével, Boriszné Hanich Edittel együtt hajtott fejet a templomudvarban lévő emlékműnél és elhelyezték az emlékezés koszorúit. Akárcsak Udvardy György érsek, aki a szentmisét celebrálta, Dékány Árpád Sixtus helyi plébános, ciszterci atya és Brevics László egyházközségi vezető. Más szervezetek képviselői és külön a hozzátartozók, az ismerősök, azaz idős asszonyok egy-egy szál virággal a kezükben hasonlóképp tettek. Sokan összegyűltek vasárnap az ünnepségen, amit a községi önkormányzat szervezett, mert nem feledik a 32 helyi, köztük több családapa halálát, a félreértést, az oktalan megtorlást, és gondoltak másokra is, akik az I. és a II. világháborúban elhunytak. 

A megemlékezéshez kapcsolódott a témában meghirdetett média- és rajzpályázat eredményhirdetése, a diákmunkák bemutatása, amiről külön számolunk be.