A két évvel ezelőtti VG-interjúban azt mondta, az ellenfelek előszeretettel hívják a Raktár utcai csarnokot istállónak, de tegyék csak, ha egyszer Ferrari áll benne. Mikor költözhet át az autó egy méltó garázsba? Azért is kérdezem, mert már akkor is említette az elképesztő villanyszámlákat, pedig az még semmi volt a mostani energiaárakhoz képest.
Gál Péter Pál: Már épül, a reményeink szerint 2023 végére el is készül.
Debreceni Gábor: Az a szerencsénk, hogy a jövő év végéig a villamos energiára vonatkozóan szerződésünk van az E.ON-nal. Utólag visszagondolva, nagyon jó, hogy hosszabbítottunk.
G. P. P.: A cég ajánlatát még bőven a háború és az előtt kaptuk meg, és már akkor szívtam a fogam, hogy nagyon sokba kerül. Természetesen aggódunk, hogy mi lesz akkor, ha lejár a megállapodás – ugyanez igaz a gázszerződésre is –, de hozzáteszem, a város nemcsak stabil támogatónk, hanem ebben is partner. Már elkezdtünk dolgozni azon, hogyan lehetne az általunk üzemeltetett jégcsarnok energiaszámláit a város segítségével kifizethető szinten tartani.
Minek a drágulását érzik még meg leginkább?
G. P. P.: Említhetném, mondjuk, a felszerelést, az iszonyú drága, de valójában mindennek emelkedik az ára. Például szerződésünk van egy takarítócéggel. Ez a munka egy ilyen csarnokban elég sokrétű, hiszen rengeteg az öltöző, nagy a terület. Most kopogtatnak az ajtón, hogy az ő költségnövekedésükből mit tudnak nálunk érvényesíteni.
De azt is be kell látni, hogy ha az élelmiszerek ára ilyen mértékben emelkedik, az idővel lecsapódik a fizetési igényekben, béremelési kérésekben,
amit kezelnünk kell, és olyan szinten tartanunk, hogy ki is tudjuk gazdálkodni. Megértem a munkavállalókat, hiszen ilyen környezetben magasabb jövedelemre van szükségük az életszínvonaluk fenntartásához.
D. G.: A költségvetésünkben annyi változás történt a szezon előtt, hogy az Erste Ligában szereplő Fehérvári Titánokat átvette az Ifjabb Ocskay Gábor Nemzeti Jégkorong Akadémia, így kikerült nagyjából 180-200 millió forint.
Legutóbb az éves költségvetés kapcsán 1,2 milliárd forintot említett.
D. G.: Igen. Az volt az első gondolatunk, hogy ennek a kikerülő 180-200 millió forintnak egy részét meg kellene spórolni. Ehhez képest még nagyobb lett a költségvetésünk, és természetesen a következő szezonra is emelkedni fog. Mondok egy példát az okára: augusztusban még 360-as euróárfolyammal számoltunk. Az új költségvetésben van egy lyuk, és az a feladatunk, hogy év közben betömjük. Tavaly is így kezdtük el, ez a legtöbb sportágban és csapatnál ugyanígy működik.
Szintén sokszor idézett kijelentése a legutóbbi interjúból, hogy már az első profiéveikben az egymillió forintos havi fizetésért harcolnak a fiatalok. Változott bármi?
G. P. P.: Igen, a mi szemléletünk: máshol húztuk meg a határt, hogy kit tekintünk fiatalnak, és kit komplex, felnőtt jégkorongozónak. Semmi gond azzal, ha a fiatal játékosok magas igénnyel állnak elő, meg lehet keresni ezt a pénzt Fehérváron, csak mögé kell rakni a teljesítményt és az eredményeket is. Nyilván nem szabad összekeverni az ICEHL-t és az Erste Ligát, bár azt ki merem jelenteni,
a légiósok esetében nem biztos, hogy a nálunk szereplő külföldieknek minden esetben magasabb a bérezésük, mint az Erste Ligában. Sőt, ez a magyar játékosokra is igaz.
Olykor megdöbbentő ajánlatokkal szembesülünk a sportolók részéről, amikor megpróbálják alátámasztani a fizetési igényüket. Nyilván nem baj, ha egy nálunk kevés jégidővel rendelkező játékost egy Erste Ligá-s csapat kiemelkedő ajánlattal próbálja elcsábítani az első sorába. Nem szabad ezt összekeverni azzal a problémával, hogy néhányan azt gondolják, ők magyar jégkorongozók, ezért nekik alanyi jogon jár a magas alapjövedelem. A klubnál viszont az a filozófiánk, hogy csak az jár, amiért megdolgozik a sportoló.
És mi a helyzet a külföldiekkel?
G. P. P.: Előfordul, hogy valakiről azt gondolod, ő teszi majd hozzá a szükséges extrát, és a neve, önéletrajza miatt magasabb ajánlatot teszel neki, aztán mégsem úgy játszik. De akad, aki olyan teljesítményt produkál, hogy magadnak bevallhatod, több pénzt is kifizetnél érte, ha most kellene szerződtetned. Az utóbbi esetben el kell fogadnunk, hogy
a Fehérvár az ICEHL-döntő ellenére kis hal a piacon, ezzel a tudattal dolgozunk, és kellő szerénységgel vesszük tudomásul, ha egy nálunk gazdagabb vagy előrébb jegyzett csapattól érkezik ajánlat.
Mint a Linzhez igazoló Rasmus Tirronen esetében?
G. P. P.: Igen. Ajánlatot tettünk neki, az ügynöke pedig ezzel szembeállított egy olyan lehetőséget, amivel nem kívántunk versenyezni, mert olyan nagyságrendű volt a különbség, amelyet észszerű gazdálkodás mellett nem vállalhattunk fel. De összességében a csapat gerincét jó eséllyel együtt tudjuk tartani.
A sikeredzőt, Kevin Constantine-t szerződtetni vagy megtartani volt nehezebb?
G. P. P.: Kevin mintegy tíz évvel ezelőtt már járt Székesfehérváron, mi is ott voltunk a megbeszélésen. Felvázolta az elképzeléseit, feltételeit, de az akkori tudásunkkal csak ültünk, mint a moziban. Akkora volt a különbség az ő ára és a klub akkori lehetőségei között, hogy tárgyalni sem volt érdemes. Végül Svájcba igazolt. Mostanra sok minden megváltozott. A stabilitás és tervezhetőség érdekében a játékosok, edzők és szponzorok esetében is igyekszünk egy évnél hosszabb időre szóló szerződéseket kötni. Kevin is kettő plusz egy évre írt alá, így fel sem vetődhet, hogy egy sikeres szezon után nem tudjuk megfizetni, és veszi a kalapját.
Az első körös rájátszásbeli szerepléssel ellentétben a fináléba kerüléssel már lehet szemmel látható pénzt keresni a ligában?
D. G.:
A szezon teljes jegy- és bérletbevételének 30 százalékát a hat playoffmeccs adta, ami elképesztő adat.
Ráadásul a bérletesek nem vettek jegyet, mert a koronavírus miatt sok mérkőzésen nem lehettek jelen, mi pedig azt ajánlottuk fel, hogy a következő, tehát a most lezárult szezonban a rájátszás meccseire is érvényes a teljes árú bérlet. Aki bízott bennünk, nagyon komoly kompenzációt kapott ezzel.
Tehát a következő idényben már nem lesznek érvényesek a bérletek a playoffra?
D. G.: A rájátszásban elővásárlási jogot biztosítunk a bérleteseinknek. Gondolkoztunk a playoffbérleten, de nehéz lenne beárazni, hiszen senki sem tudja előre, hogy két vagy nyolc mérkőzésre lesz érvényes.
G. P. P.: Ez teljesen elfogadott megoldás a jégkorong világában, Ausztriában régóta nem érvényes a bérlet a rájátszásra, az önálló értéket képvisel. Egyébként ezt a döntésünket már régen bejelentettük, csak a világjárvány miatt most először szembesülnek vele a szurkolók.
A jegybevételen kívül még miben hoz profitot egy ilyen remek rájátszás?
D. G.: A merchandisingot próbáljuk növelni, de még sokat kell fejlődnünk, ezenkívül egy-két szponzornak van teljesítményhez rendelt szerződése – és ennyi. Egyébként nincs pénzdíj, hiszen a liga is nehéz helyzetbe került a névadó szponzor távozása óta.
Mivel a játékosok szerződésében szereplő bónuszok bőven ütik a bevételeket, ez még mindig mínuszos történet, de azért vagyunk, hogy biztosítani tudjuk a forrást.
G. P. P.: Ha kész lesz az új, hatezer férőhelyes csarnok, a jegybevétel is több pluszt hoz, hiszen ebben a régi létesítményben sokkal korlátozottabbak a lehetőségeink.
Pláne a koronavírus miatti lezárások idején, amikor egyetlen szurkoló sem mehetett be.
D. G.: Sokkoló volt meccsnapon az üres lelátók elé kisétálni. Minden szempontból küzdelmes időszak volt, hálásak vagyunk, mert egyetlen szponzorunk sem pártolt el tőlünk, és a szurkolók is megértők voltak, de bértámogatás nélkül nem tudtuk volna túlélni.
G. P. P.: Így van,
a kormányzati támogatás nélkül biztosan nem lehetnénk itt, ám ez igaz a gazdasági szektor számos szereplőjére is.
Van, akin ez sem segített, rajtunk igen.
A világjárvány befolyásolta a sportolók fizetési igényeit?
D. G.: Minimálisan, rövid távon csökkentette, de aztán gyorsan vissza is pattant. Azt hittük, lesz egy hosszabb időszak, amikor a biztos játéklehetőségért cserébe alacsonyabb fizetést kérnek, volt is ilyenre példa, ám nem sokáig.
A hírek szerint a háború miatt a KHL-ből eligazolnak a légiósok, ami átrendezheti az európai piacot. Ez érinti a Volánt?
G. P. P.: Házon belül beszélgettünk erről, viszont egyelőre nem érezzük a hatását. Igaz, egyébként is egyre minimálisabb játékosmozgással próbálunk meg csapatot építeni, remélem, az idén nyáron is így lesz. Éppen ezért nem tervezünk akkora változtatást, hogy megérje kivárni, a légiósokkal mi lesz a piacon.
Hogyan működik a csapatnál az előbb említett bónuszrendszer?
G. P. P.: Nálunk az a felállás, hogy az alapfizetésekről keményen tárgyalunk, és mindent megteszünk, hogy egy bizonyos szint alatt tartsuk, a prémiumoknál viszont kicsit bátrabban mozgunk.
Az idei döntővel a játékosok nagyon jól jártak, hiszen olyan bónuszokat fizettünk ki, amilyeneket a fehérvári hokitörténelemben még soha.
Papíron persze mindig is léteztek az elődöntőbe, fináléba jutásért járó kifizetések, csak még sohasem jutott el idáig a csapat. Természetesen nem vagyunk felelőtlenek, prémiumot is annyit ígértünk, amennyit ki is tudunk fizetni. Ennek a pénznek az előteremtése nem egyszerű feladat, hiszen a szezon előtt nem tudhatjuk, meddig jutunk a bajnokságban, és mennyibe kerül az utazás, a szállás és a bónuszok kifizetése a rájátszásban.
A múlt héten fontos egyeztetések történtek Fehérváron a történelmi Bajnokok Ligája-szereplés kapcsán. Otthon játszhat a csapat?
G. P. P.: Reményeink szerint igen. Tény, hogy felvetődött opcióként Budapest, ám úgy döntöttünk, hogy ha lehet, szeretnénk a saját csarnokunkban jégre lépni, mert a város és a közönség megérdemli ezt a pillanatot. A Bajnokok Ligájában ugyan van pénzdíj, ám senki se gondolkozzon futball-léptékben, jó eséllyel a költségek egy részére lesz csak elegendő. De most nem is ez számít elsősorban, hiszen hatalmas dicsőség, hogy első magyar csapatként önálló jogon, nem szabadkártyával harcoltuk ki a részvételt.
