Elkeseredett harcra készülnek a német ThyssenKrupp március utolsó napjára összehívott rendkívüli felügyelőbizottsági ülésén a cég acélgyártó üzletágát eladni kívánó Martina Merz vezérigazgató hívei és a divízió megtartásáért a szakszervezetek támogatásával sorompóba szálló belső ellenzék tagjai – írja a Handelsblatt.

Fotó: AFP

A cég jövőjéről másként gondolkodó vezetőknek külső támogatást nyújtó munkavállalók mindenesetre nem bízzák a véletlenre az összecsapás kimenetelét, már hetek óta tüntetnek az IG Metall szakszervezet vörös zászlajai alatt az acélművek bejáratánál.

Egyelőre nem sok sikerrel, hiszen Martina Merz eltökéltebb, mint valaha, és szó szerint bármi áron, jelen esetben 1 euróért akar megszabadulni a holding eredeti profiljától, az acélgyártástól.

Arról azonban, hogy mi lesz a mintegy 26 ezer munkavállalót foglalkoztató szegmenssel azután, hogy a luxemburgi CVC Capital pénzügyi befektető a mellényzsebéből kifizeti a vételárat, mélyen hallgat. Talán majd március 31-én előjön a farbával, és az érintettek is megismerhetik a részleteket.

Az európai acélipar jövőjébe vetett hitet demonstráló ajánlatot a munkavállalók arculcsapásként értékelik, ám a vevő felhajtásával megbízott amerikai Goldman Sachs nagybank szerint senki más nem tett kötelező ajánlatot az üzletágra.

Hengerel a Dunaferr, újabb lépcsőfokra értek

Az elmúlt három hónapban sok minden történt a a magyar acélgyártó üzemszerű újraindítása érdekében.

Van még ugyan egy reménybeli vevő a láthatáron, ám a brazil CSN acélipari vállalat ajánlata sem a legjobb alternatíva a munkavállalók számára. 

A brazilok ugyanis hazavinnék a termelést, csupán a feldolgozást hagynák a Ruhr-vidéken. Ráadásul még nem is tették meg végleges ajánlatukat.

Az európai szektortársak számára a Handelsblatt szerint túl nagy falat lenne a ThyssenKrupp acélüzletága, az indiai Jindal pedig egy duisburgi látogatás után dobta be a törülközőt, a további potenciális ázsiai és arab ajánlattevők szintén visszariadtak az ügylettől az első körös felmérések után.

Gyakorlatilag 1999 óta nem sikerül a divízió értékesítése vagy leválasztása a kérdést amúgy változó összetétele dacára azóta folyamatosan napirenden tartó menedzsmentnek.

Pedig papíron a ThyssenKrupp makkegészséges, hosszú idő után idén újra osztalékot is fizethet. Az acélüzletág értékét az elemzők 4 milliárd euróra becsülik, így még a nyugdíjfizetési kötelezettség 2,5 milliárdos terhét levonva is milliárdos vételárat kaphatna érte a csoport, ám a piac már csak ilyen, a jelenlegi harmatgyenge konjunktúra idején senki sem akar még megközelítőleg sem ennyit adni érte.

Ráadásul a munkavállalók szerint 

az állandó értékesítési szándék miatt, az üzletág folyamatosan kimarad a beruházásokból, bizonyos acélfajtákat már nem is tudnak termelni, mert a hengerek és az egyéb berendezések annyira elhasználódtak.

Talán éppen ez a lassan 25 éve vívott szélmalomharc bírta Merz ellentáborát a stratégiaváltás kidolgozására, ők éppen az acélműveket és a hozzákapcsolódó kereskedelmet tennék a konszern új alaptevékenységévé, és az átszervezést más egységek, például a hajógyártás eladásából finanszíroznák.

Az ily módon létrejövő „új” ThyssenKrupp forgalma az alternatívát kidolgozók szerint 29,6 milliárd euró lenne, szemben a teljes cégcsoport tavalyi 41,1 milliárd eurós bevételével.

Ha a vezérigazgatónak mégis sikerülne a CVC-nek eladnia a divíziót, az – amúgy a projektet egy volt thyssenkruppos igazgatóra bízó – pénzügyi befektető tervei szerint hatalmas összegekkel alakítaná át úgynevezett „zöld” acélgyártóvá, vagyis olyanná, amely nem bocsát ki nagy mennyiségű, környezetkárosító szén-dioxidot.

Amint a vállalat átalakulna, iparági vezetővé válna Európában. Számos ügyfél – mindenekelőtt az autóipar – pedig hajlandó lenne felárat fizetni a zöldacélért

– véli a CVC.

A Thyssenkrupp árfolyama 6 hó
 

A ThyssenKrupp megmaradó ágazatai, azaz a hazánkban is érdekeltségekkel rendelkező autóalkatrészgyártás, valamint a hajógyártás és a nyersanyagkereskedelem pedig a „ballaszttól” megszabadulva szárnyakat kaphatna.

A viták ellenére azonban felügyelőbizottsági tagok, menedzserek, szakszervezeti képviselők és munkavállalók egy kérdésben egyetértenek, mégpedig abban, hogy döntést kell hozni.

Az acélipari részleg a maga mintegy 26 ezer alkalmazottjával ugyanis döntően alakítja a ThyssenKrupp jövőjét. Ha megtartják és a konjunktúra jól alakul, milliárdokat kereshetnek a kohókkal, ellenkező esetben viszont az egész csoportot pénzügyi szakadékba taszíthatja.

A ThyssenKrupp kedden – a fenti hírek nyomán0ľ- több mint 6 százalékkal, 6,69 euróra dráguló részvényeit a Refinitiv elemzői konszenzusa 8,25 eurós medián célár mellett tartásra ajánlja.

A feldarabolás mentheti meg a német nagyvállalatokat

Viszonylag kevés befektetéssel a részvényesi érték viszonylag nagy növelése – újra beindultak az aktivista befektetők Németországban.