Hatvanöt év után találkozott újra egy osztály a Kiskanizsai Általános Iskolában

A szervezőnek, Bagonyainé Bánhidi Zsuzsának nincsenek illúziói, amit meg is fogalmazott az alkalomra írt „Köszöntő 65 év után” című szösszenetében: „Hát együtt vagyunk végre! Talán utoljára, akik összejöttünk, találkozni mára..... Bíztam, 40 főből többen leszünk élők, sajnos feleződtünk. Hogy miért? Nem kérdés, mert elrepült az élet...”

– Valamennyien innét, Kiskanizsáról indultunk, s egy nehéz időszakban, 1957-ben fejeztük be a 8. évfolyamot az akkor még Templom téri iskolában – bocsátotta előre Zsuzsa néni. – Természetesen, mi még nem ebbe a modern épületbe jártunk, a mi iskolánk a Sarlós Boldogasszony templom mellett állt. Negyvenen ballagtunk és bármilyen furcsa, azóta nem tartottunk még osztálytalálkozót, ez az első alkalom. Mára 19 osztálytársunkat elveszítettük és sajnos, az összes tanárt, aki tanított bennünket – csak Rózsás György tanár úr él még. Hogy kik voltak a legkedvesebb tanáraink? Idősebb Popellár Jenő, Fitos Árpádné, Vellák Erzsébet – ő matematikát tanított és nagyon szigorú volt, de így is szerettük.

Zsuzsa néni azt is elmondta: az osztályból néhányan sokra vitték. Tomasits Lászlóné például igazgatóhelyettes volt a kiskanizsai iskolában, ahol egykor tanult, majd dolgozott egész életében. Tóth Istvánné szintén pedagógus lett és a zalaegerszegi Pais Dezső Általános Iskola igazgatóhelyettesi posztjáról vonult nyugdíjba. Kolonics Lászlóné pedig festőművész; pár nappal korábban nyílt tárlata az iskolában – egykori osztálytársai megcsodálhatták képeit is a találkozó alkalmával.