2022.08.12. 11:30
Húszévesen a megye legjobb kézilabdázója lett
Folytatjuk a sportolók visszaemlékezéseit felelevenítő népszerű sorozatunkat. Múlt pénteken Kahotek Kristóf a stafétát Horváthné László Renáta egykori kézilabdázónak adta át, arra kérve, hogy elevenítse fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.
Horváthné László Renáta
Forrás: Benedek Bálint / Zalai Hírlap
Szloboda Judit, Kiss Melitta, Gombor Ágnes, Pintér Jolán, Majoros Rita, Hohl Adrienn és Pánczél Tünde. Csak néhány név a kanizsai női kézilabda-csapatból, akivel a mai napig baráti viszonyt ápol Horváthné László Renáta. Nekik, mindannyiuknak az életük összeforrt a sportággal, s a mai napig jó barátnők és számíthatnak egymásra.
– Aki egy kicsit ismer, tudja, sportos családban nevelkedtem – mesélte. – Édesanyám, László Zsuzsanna kézilabda-játékos, míg édesapám, László Lajos labdarúgó volt. A Péterfy-iskola sporttagozatos osztályába jártam, amikor választani kellett, a kézilabda mellett tettem le a voksomat. Cséplő Laci bácsi edző indított el a pályámon, s viszonylag hamar, 14 évesen az Olajbányász SE felnőtt csapatában találtam magam. Az élvonalban ifjúsági játékosként játszottam csak, főleg NB I B-ben és NB II-ben szerepeltem. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy 1998-ban, 20 évesen, a Zala megye legjobb kézilabdása címet érdemeltem ki. Ezen kívül kellemes emlék a fővárosi, Ferencváros elleni mérkőzés, amelyen tíz gólt lőttem a legendás ellenfélnek, ott akkor valóssággal szárnyaltam. Bal szélen kezdtem, aztán irányító lettem, és a 24 éves aktív pályafutásomat is ezen a poszton zártam 2011-ben.
Horváthné László Renáta számára a kézilabda az élet, a rengeteg emlék, a sok jó hangulatú meccs sokat jelentett számára. A televízióban még most is követi az NB I-es bajnoki meccseket, de a magyarok nemzetközi kupaszerepléseiről is mindent tud. Most pedig a magánéletében négyéves kisfia, Csongor csal mosolyt az arcára.
Horváthné László Renáta a stafétát Magyar Antal egykori kiskanizsai labdarúgóedzőnek adta át.